Heraldikai evet

Evet (Vair)

Elnevezések

Hu

evet

En

Vair

Fr

vair

De

Feh

It

vaio

Lat

varium

színei

kék és ezüst

Evet a heraldikában

Az evet (francia: vair, angol: vair) a heraldika két alapvető prémjének egyike a hermelin mellett. Eredetét hagyományosan a középkorban nagy becsben tartott mókusprémből, az eurázsiai mókus (Sciurus vulgaris) északi, télen szürke bundájából származtatják. A prém hátának kékesszürke és hasának világos színe alapján alakult ki az a jellegzetes kék–ezüst mintázat, amely a heraldikában az evetet jelöli.

A középkorban a mókusprém értékes kereskedelmi áru volt. Európa számos vidékén az adók és szolgáltatások egy részét is prémben rótták le, ezért az evet az előkelő viselet és a gazdagság jelképe lett.

A 13. századtól kezdve a heraldikai ábrázolásokban önálló mintázattá alakult, amely a késő középkorra nyerte el ma ismert, egymásba kapcsolódó „vaskalap” alakú formáját.

Tartalomjegyzék

Etimológia és terminológia

Az evet heraldikai neve, a francia vair, a latin varius („tarka”, „változatos”) szóból származik. A középkori francia nyelvben a szó fokozatosan a szürke mókus prémjének megnevezésévé vált, majd innen került át a heraldikai szaknyelvbe.

A magyar „evet” szó eredetileg magát a mókust és annak prémjét jelölte. A történeti forrásokban előfordul az evetbőr, gyűszü és vaskalap elnevezés is.

Szimbolika

A prémekhez a középkori és kora újkori heraldikai irodalom általában kevesebb jelképes jelentést kapcsolt, mint a színekhez vagy a fémekhez. Az evet elsősorban az előkelő viseletet, a gazdagságot és a társadalmi rangot idézte, mivel alapját olyan prém adta, amely a középkorban értékes luxuscikknek számított.

Jelentősége a heraldikai gyakorlatban elsősorban nem szimbolikus, hanem díszítő és rangjelző volt.

Az evet eredete

A heraldikusok többsége szerint az evet közvetlenül a valódi mókusprém feldolgozásából alakult ki. A szűcsök a világos hasi és a sötétebb háti bőrrészeket váltakozva varrták össze, amely szabályos, ismétlődő mintázatot eredményezett. Ezt a mintát a heraldikai művészet fokozatosan leegyszerűsítette és stilizálta.

A legkorábbi ábrázolások még nem a mai formát mutatják. A 13–14. században az evetet gyakran hullámos, felhőszerű vonalakkal rajzolták (ezt a formát a francia heraldika vair ancien, a német Wolkenfeh néven ismeri), és ebből alakult ki fokozatosan a később általánossá vált vaskalap alakú minta.

Egy palást elkészítéséhez akár több száz mókusbundára lehetett szükség, ami jól mutatja a prém nagy értékét és társadalmi presztízsét.

Az evet heraldikai használata

A heraldikai hagyomány az evetet nem sorolja sem a színek, sem a fémek közé, hanem önálló kategóriaként, a prémek között tartja számon.

Az evet nemcsak a pajzsmező kitöltésére szolgálhat, hanem címerábrák, sisaktakarók és más heraldikai elemek borításaként is megjelenhet. Használata különösen gyakori a francia és angol heraldikában, míg a magyar címertanban viszonylag ritka.

Mivel a prémek önálló kategóriát alkotnak, a színtörvény rájuk nem vonatkozik: az evet fémre és színre egyaránt helyezhető, és fém vagy színes címerábra is kerülhet rá.

Az evet ábrázolása

Az evet elemei harang vagy vaskalap alakúak. A két szín elemei soronként váltakozó állásban, egymásba illeszkedve sorakoznak, így a minta egyszerre olvasható kék mezőn ezüst és ezüst mezőn kék elemekként. A fekete-fehér ábrázolásokban a kék elemeket a vonalkázási rendszer szerint vízszintes vonalakkal töltik ki, az ezüstöket üresen hagyják.

Az evet változatai

A klasszikus evet kék és ezüst elemekből áll, rendszerint négy sorban. A késő középkortól számos változata alakult ki:

  • Ellenevet (contre-vair): a két szomszédos sor azonos színű elemei talpukkal érintkeznek.

  • Cölöpös evet (vair en pal): az azonos színű elemek függőleges oszlopokban egymás alá kerülnek.

  • Nagy és kis evet (gros vair, menu vair): a szokásosnál kevesebb, nagyobb, illetve több, apróbb elemből álló változat.

  • Tarka evet (vairé, angol vairy): ha az evet nem kék és ezüst, a két színt a címerleírásban meg kell nevezni, például arany–vörös evet.

  • Potent (német Krückenfeh): harang helyett mankó (T) alakú elemekből álló változat; párja az ellenpotent.

A heraldikai evet öregedése és értelmezése

Az evetnek nincs saját festékanyaga: kék elemeihez ugyanazokat a pigmenteket használták, mint a kék mázhoz, ezüst elemeihez pedig ezüstfüstöt vagy fehér pigmentet, ahogy az ezüst esetében. Öregedése ezért e két máz öregedését követi.

A régi ábrázolásokon az azurit idővel zöldessé, a szmalt szürkéssé fakulhat, a valódi ezüst pedig megfeketedhet. Egy ilyen evet ma könnyen sötétszürke–fekete vagy zöldes mintának látszik, ezért régi címereken a kék–ezüst értelmezést a minta alakja alapján, nem a mai színek szerint kell meghatározni.

Források

  • Philipp Jakob Spener - Insignium theoria seu operis heraldici pars generalis, Frankfurt am Main, 1690.

  • Bárczay Oszkár - A heraldika kézikönyve, Budapest, 1897.

  • Arthur Charles Fox-Davies - A Complete Guide to Heraldry, London, 1909.

  • Zaicz Gábor (főszerk.) - Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2006.