Evet (Vair)
Elnevezések
Hu
evet
En
Vair
Fr
vair
De
Feh
It
vaio
Lat
varium
színei
kék és ezüst
Evet a heraldikában
Az evet (francia: vair, angol: vair) a heraldika két alapvető prémjének egyike a hermelin mellett. Eredetét hagyományosan a középkorban nagy becsben tartott mókusprémből, az eurázsiai mókus (Sciurus vulgaris) északi, télen szürke bundájából származtatják. A prém hátának kékesszürke és hasának világos színe alapján alakult ki az a jellegzetes kék–ezüst mintázat, amely a heraldikában az evetet jelöli.
A középkorban a mókusprém értékes kereskedelmi áru volt. Európa számos vidékén az adók és szolgáltatások egy részét is prémben rótták le, ezért az evet az előkelő viselet és a gazdagság jelképe lett.
A 13. századtól kezdve a heraldikai ábrázolásokban önálló mintázattá alakult, amely a késő középkorra nyerte el ma ismert, egymásba kapcsolódó „vaskalap” alakú formáját.
Etimológia és terminológia
Az evet heraldikai neve, a francia vair, a latin varius („tarka”, „változatos”) szóból származik. A középkori francia nyelvben a szó fokozatosan a szürke mókus prémjének megnevezésévé vált, majd innen került át a heraldikai szaknyelvbe.
A magyar „evet” szó eredetileg magát a mókust és annak prémjét jelölte. A történeti forrásokban előfordul az evetbőr, gyűszü és vaskalap elnevezés is.
Szimbolika
A prémekhez a középkori és kora újkori heraldikai irodalom általában kevesebb jelképes jelentést kapcsolt, mint a színekhez vagy a fémekhez. Az evet elsősorban az előkelő viseletet, a gazdagságot és a társadalmi rangot idézte, mivel alapját olyan prém adta, amely a középkorban értékes luxuscikknek számított.
Jelentősége a heraldikai gyakorlatban elsősorban nem szimbolikus, hanem díszítő és rangjelző volt.
Az evet eredete
A heraldikusok többsége szerint az evet közvetlenül a valódi mókusprém feldolgozásából alakult ki. A szűcsök a világos hasi és a sötétebb háti bőrrészeket váltakozva varrták össze, amely szabályos, ismétlődő mintázatot eredményezett. Ezt a mintát a heraldikai művészet fokozatosan leegyszerűsítette és stilizálta.
A legkorábbi ábrázolások még nem a mai formát mutatják. A 13–14. században az evetet gyakran hullámos, felhőszerű vonalakkal rajzolták (ezt a formát a francia heraldika vair ancien, a német Wolkenfeh néven ismeri), és ebből alakult ki fokozatosan a később általánossá vált vaskalap alakú minta.
Egy palást elkészítéséhez akár több száz mókusbundára lehetett szükség, ami jól mutatja a prém nagy értékét és társadalmi presztízsét.
Az evet heraldikai használata
A heraldikai hagyomány az evetet nem sorolja sem a színek, sem a fémek közé, hanem önálló kategóriaként, a prémek között tartja számon.
Az evet nemcsak a pajzsmező kitöltésére szolgálhat, hanem címerábrák, sisaktakarók és más heraldikai elemek borításaként is megjelenhet. Használata különösen gyakori a francia és angol heraldikában, míg a magyar címertanban viszonylag ritka.
Mivel a prémek önálló kategóriát alkotnak, a színtörvény rájuk nem vonatkozik: az evet fémre és színre egyaránt helyezhető, és fém vagy színes címerábra is kerülhet rá.
Az evet ábrázolása
Az evet elemei harang vagy vaskalap alakúak. A két szín elemei soronként váltakozó állásban, egymásba illeszkedve sorakoznak, így a minta egyszerre olvasható kék mezőn ezüst és ezüst mezőn kék elemekként. A fekete-fehér ábrázolásokban a kék elemeket a vonalkázási rendszer szerint vízszintes vonalakkal töltik ki, az ezüstöket üresen hagyják.
Az evet változatai
A klasszikus evet kék és ezüst elemekből áll, rendszerint négy sorban. A késő középkortól számos változata alakult ki:
-
Ellenevet (contre-vair): a két szomszédos sor azonos színű elemei talpukkal érintkeznek.
-
Cölöpös evet (vair en pal): az azonos színű elemek függőleges oszlopokban egymás alá kerülnek.
-
Nagy és kis evet (gros vair, menu vair): a szokásosnál kevesebb, nagyobb, illetve több, apróbb elemből álló változat.
-
Tarka evet (vairé, angol vairy): ha az evet nem kék és ezüst, a két színt a címerleírásban meg kell nevezni, például arany–vörös evet.
-
Potent (német Krückenfeh): harang helyett mankó (T) alakú elemekből álló változat; párja az ellenpotent.
A heraldikai evet öregedése és értelmezése
Az evetnek nincs saját festékanyaga: kék elemeihez ugyanazokat a pigmenteket használták, mint a kék mázhoz, ezüst elemeihez pedig ezüstfüstöt vagy fehér pigmentet, ahogy az ezüst esetében. Öregedése ezért e két máz öregedését követi.
A régi ábrázolásokon az azurit idővel zöldessé, a szmalt szürkéssé fakulhat, a valódi ezüst pedig megfeketedhet. Egy ilyen evet ma könnyen sötétszürke–fekete vagy zöldes mintának látszik, ezért régi címereken a kék–ezüst értelmezést a minta alakja alapján, nem a mai színek szerint kell meghatározni.
Források
-
Philipp Jakob Spener - Insignium theoria seu operis heraldici pars generalis, Frankfurt am Main, 1690.
-
Bárczay Oszkár - A heraldika kézikönyve, Budapest, 1897.
-
Arthur Charles Fox-Davies - A Complete Guide to Heraldry, London, 1909.
-
Zaicz Gábor (főszerk.) - Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2006.