Hajdúszoboszló címere
Címer adatai
Név:
Ragadványnév:
Titulus:
Uralkodóház:
Regnálás:
Nemzetség:
Jogállás:
Város
Lokáció:
Magyarország, Magyar Királyság, Hajdú-Bihar vármegye, Hajdú vármegye
Címer típusa:
Település, Aktuális, Történelmi
Adományozó:
Bocskai István
Adományozott:
Évszám:
1606-napjainkig
Évszám -tól:
Évszám -ig:
Készítette:
Eredeti rajz:
Hajdúszoboszló
Hajdúszoboszló történeti neve Szoboszló volt. Hajdú-Bihar vármegye városa, a Hajdúszoboszlói járás székhelye, a Hajdúság történelmi tájegységének egyik jelentős hajdúvárosa. Az Alföld keleti részén, Debrecentől délnyugatra fekszik.
Nevének eredete
A Szoboszló helynév szláv eredetű személynévre vezethető vissza. A név megfelelői között a cseh és morva Soběslav, valamint a lengyel Sobiesław alak is megtalálható. A település neve azonban a magyar névadási rendszerben, személynévből alakult ki.
A város neve egy többszörösen átírt oklevélben már 1075-ben is szerepel, mégpedig a Zobuzlou wasar alakban. Ez a forma a Szoboszló név mellett a vásárra utaló köznevet is tartalmazta, ám ilyen alakban csak ebből az egy adatból ismert. Később a Szoboszló forma állandósult.
A Hajdú- előtag csak jóval később jelent meg. A 19. század utolsó negyedében egyre gyakrabban használták a Hajdú-Szoboszló névalakot, az egybeírt Hajdúszoboszló formát pedig 1901-ben rögzítették hivatalosan. Az előtag nem elsősorban a település megkülönböztetését szolgálta, hanem hajdúvárosi múltjára emlékeztetett.
Hajdúszoboszló története
A középkortól a hajdúk letelepítéséig
Szoboszló első ismert írásos említése 1075-ből származik. I. Géza király ekkor a garamszentbenedeki apátságnak adományozta többek között a szoboszlói vásár királyi vámjának felét. A település a késő középkorban és a kora újkorban a térség egyik lakott helye volt, de a 16–17. század fordulójának háborúi során elpusztult. A pusztulást a helyi történeti hagyomány a krími tatár hadakhoz kapcsolja.
Bocskai István 1606-ban Szoboszló egyes birtokrészeit a lovas hajdúk közösségének adományozta. Az oklevél az egyik részt a tokaji vár korábbi tartozékaként, a másikat a zavaros időkben a fejedelemre szállt birtokként említi. A letelepített katonák földet, nemességet és címert kaptak, cserébe hadiszolgálatot vállaltak. Az oklevél nem adja meg a hajdúk pontos számát, ezért a későbbi szakirodalomban és ismeretterjesztő szövegekben szereplő hétszázas adat nem tekinthető az adománylevélből közvetlenül igazolhatónak.
A hajdúváros
A hajdúk letelepítése alapvetően meghatározta Szoboszló további fejlődését. A település a hajdúvárosok közé tartozott, lakói pedig katonai szolgálatukhoz kapcsolódó kiváltságokat élveztek. A kiváltságok megőrzése a 17. század végétől a 18. században is fontos kérdés maradt. A hajdúvárosi múlt később a település nevében és jelképeiben is megőrződött.
A fürdőváros kialakulása
1925-ben szénhidrogénkutatás közben termálvíz tört fel Hajdúszoboszlón. A feltárás új korszakot nyitott a település történetében: a vízre alapozva fürdő létesült, majd a város fokozatosan országosan, később nemzetközileg is ismert gyógyfürdőhellyé vált.
Az adománylevél
Bocskai István erdélyi fejedelem 1606. szeptember 2-án Kassán nemességet, címert és Szoboszlón fekvő birtokrészt adományozott Halasi Fekete Péter hajdúkapitánynak, hét századosának – Beődy Mátyásnak, Abádi Médy Istvánnak, Maklári Kis Pálnak, Sarudi Rácz Farkasnak, Turi Pap Istvánnak, Chéffy Haty Jánosnak és Rábei Makkos Ferencnek –, valamint az alattuk szolgáló lovas hajdúknak és örököseiknek. Az oklevelet Szabolcs vármegyében 1607. február 5-én hirdették ki. Bocskai és titkára, Keresztury György látta el kézjegyével; a vörös pecsét vörös-sárga-kék zsinóron függött.
A latin nyelvű, 535 × 610 mm méretű pergamenoklevél levéltári jelzete MNL HBVL XV.21.b. MuO 80. Az irat a városi levéltárból került a megyei levéltár diplomagyűjteményébe. Díszes keretében Attila és Hunnia alakja látható, a puttók Magyarország és Erdély címerét tartják, felül pedig a fejedelem családi címere kapott helyet.
Az adomány a hajdúk közösségét illette, nem közvetlenül a települést. A hajdúközösségnek adományozott címer később a város jelképévé vált, és ma is használatban van. Az oklevél a címer viselését többek között csatában, bajvívásban, pecséten, zászlón, házon és sírkövön is engedélyezte. A város napját az adománylevél kiadásának napján, szeptember 2-án ünneplik. 2024-ben ezen a napon dr. Szálkai Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltárának főlevéltárosa adta át az oklevél másolatát a város polgármesterének.
Címerleírás
Hajdúszoboszló 1606-os címere
Az oklevél címerleírása Szálkai Tamás fordításában:
Forrás: Szálkai Tamás 2017-es fordítása, a szoboszlói lovas hajdúk 1606. évi címeres adománylevele.
Hajdúszoboszló mai címere
Hajdúszoboszló mai címere az 1606-os adománylevél kompozícióját követi. Hajdúszoboszló címere mindenben megfelel a fenti leírásnak, csupán apró többletei vannak (pl. a koronából növekvő tigris fegyverzett, a sisak természetes színű stb.), amelyeket már nem részletezett az oklevél kiállítója.
A korábbi, szocialista címer szintén igyekezett továbbvinni a történeti kompozíciót, de grafikai megoldásaival eltávolodott az eredeti ábrázolástól. A vörös csillag mellett a lángmotívum emberalakra emlékeztető megformálása is megváltoztatta a történeti jellegét. A mai címer az 1606-os ábrázolás fő elemeit őrzi.
Hajdúszoboszló címerének értelmezése
A címer a beszélő címerek (tesserae loquentes) közé sorolható, ugyanakkor elbeszélő kompozícióként is értelmezhető: nem csupán jelképeket sorakoztat fel, hanem egy összecsapást és annak kimenetelét ábrázolja. A tigris a hajdúk szilajságát és vadságát jeleníti meg, ellenfele pedig a páncélos német lovas. A küzdelem győztesét a sisakdísz teszi egyértelművé: a tigris az ellenfél pajzsát tartja, a zászlón pedig a legyőzött ellenfélhez kapcsolódó sas jelenik meg.
A tigris
Az oklevél tigrist nevez meg, a címerábrázoláson azonban az állat bundája foltos, inkább párducéra emlékeztet. Az eredeti címer festője aligha láthatott élő tigrist, így elképzelhető, hogy az állat külsejét a Magyar Királyságba is eljutó tigrisbőrök alapján képzelte el. Ezek ritka és drága portékának számíthattak. A hajdúszoboszlói Bocskai Múzeumban őrizött Bocskai-zászlón látható párducmintás ábrázolás szintén arra utalhat, hogy a tigris megjelenését részben a bőrök mintázata határozta meg. A párducbőrök hasonló kereskedelmi útvonalakon történő behozatala is elképzelhető, így a két állat külső jegyei az ábrázolásban összemosódhattak.
A tigris erejéről és vadságáról ugyanakkor élhettek ismeretek a korabeli köztudatban, ami magyarázatot adhat arra, miért éppen ezt az állatot választották a címer főalakjául.
A fekete lovas
Az oklevél nem nevezi meg a lovas ellenfelet, a történeti értelmezés azonban Basta tábornok hadához kapcsolja. A lovas pajzsán látható lángoló pólya és a zászlón szereplő fekete sas egyaránt Basta családi címerének jellegzetes motívuma. E történeti kapcsolatot tehát a jelképek együttese támasztja alá, noha az eredeti címerfestő az egyes elemeket nem teljes heraldikai pontossággal ábrázolta.
A lovas német vértes, azaz kürasszír (Kürassier). Páncélját az eredeti ábrázolás feketén mutatja, ami összhangban áll a korabeli feketített vértek megjelenésével. Sisakjának formája ugyanakkor pontatlan.