Zöld

A színek közé tartozó heraldikai színezék. A heraldikában csak egyféle smarag vagy fűzöld szín használatos. Egyes világosabb vagy sötétebb árnyalatok nagyon ritka nemheraldikus színekké váltak, melyek közül néhány átmenetet képez a kék színbe.

Ritka volt a középkori heraldikában, mivel nem ütött el eléggé a környező táj színétől.

A szó etimológiája

A Besztercei szójegyzékben (1395 k.) „virideus: zold” alakban fordul elő. A magyarországi latin víridis jelentése ‘virágló, egészséges’ volt. Ez az eredete az angol heraldika, és a régi francia heraldikában használt vert szónak is. A francia heraldikában később az elnevezése sinople lett. Ez a kisázsiai Sinop város nevéből származik, ahol az agyag cinóbervörös volt. A 14. század végétől, de legalább 1415-től, azaz Prinsault idejétől a sinople jelentése vörösről zöldre változott. Ennek oka nem ismert. A háttere talán az lehet, hogy megelőzzék a hasonló hangzású vert és vair (evet) szavak összetévesztését. Eközben a francia köznyelvben továbbra is vert.

Szimbolikája

A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek hozzá kapcsolni. A színek között kezdetben ritka volt. Prinsaultnál a szeretet, becsület, udvariasság jelképe volt. A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold a prasino elnevezést használta rá.

Előállítása

A heraldika korai századaiban rézrozsdával, majd a 19. században schweinfurti zöld pigmenttel (Cu(C₂H₃O₂)₂ · 3Cu(AsO₂)₂) festettek. Az árnyékolására poroszkéket, a világos helyek festésére krómsárgát használtak.

Használtak hozzá krómoxidot (angolul viridian, a latin viridis), mely sötét árnyalat és malachitot. Az első pigmentek okkerek és a malachit volt (Cu2[(OH)2CO3]), mely kémiailag nagyon hasonlít az azurithoz. Ezt megőrölték, de nagyon érzékeny a savakra. Az ókortól kb. 1800-ig használták. Gyógyszerként is alkalmazták. A durvára őrölt malachit sötét, a finomra őrölt világosabb árnyalatot adott. Az ókori egyiptomban tojásfehérjével, akácgyantával és fügetejjel keverdék és a vazsdnak nevezett gyógyszert kapták. Az ókortól készítettek mesterséges festékeket is. A réztáblákat szőlőlével, vizelettel és ecettel locsolták. A rézkiválást lekaparták, megszárították és golyóvá gyúrták.

Forrás: Wikipedia