Evet
Drága prémféleség, a szürke mókus (Sciurus vulgaris) bundájának régies neve. A középkorban az adófizetés részben evetbőrrel történt. A heraldikában borítás („szín„). A francia és egyes német heraldikusok ezt a szürke mókus bundájának háti és hasi oldalából vezetik le. A középkori vaskalapra emlékeztető kis kék és fehér mintákból állt, melyek egymás tükörképei.
Az evet szó etimológiája
A ‘színnév’ → ‘anyagnév’ jenetésfejlődés lehetőségét az ófrancia vair ‘tarka <szövet, toll>’, francia vair ‘szürke mókusprém’ jelentésváltozás igazolja. (TESz III. 813.) A középangolban veir és vairé alakban fordult elő, ‘tarka, változatos prém’ jelentésben, mely a francia vair-re, ez a latin varius ‘tarka, változatos’ szóra megy vissza.
Névváltozatai
Evetbőr, szürke mókus prém (Pallas n. lex.: prém), vaskalap, burány (Nyáry Albert), gyűszü (Pallas n. lex.: prém), közönséges evetbõr (Bárczay 58.)
de: Eisenhütlein, Eisenhutfeh, Fellwerk, gemeines Feh, Fehfell, Hutfeh, fr: vair, cs: popeličina, sk: nórska veverica, en: vair, it: vaio, es: vero, nl: vair, la: petasites vellus, pelles ariae, pelles variae, pellitus petasus
Evet a viseletben
A mókus fontos szerepet töltött be a germán hiedelemvilágban. Donar isten a vörös mókust szembeötlő bundája miatt szentnek nyilvánította. A germánok és angolszászok a téli és nyári napfordulókon áldoztak neki. Egy magyarországi ásatáson a gyermeksírokban mókuscsontvázakat találtak.
A középkorban drága prémeket csak a nemeseknek volt joga viselni. A prém (de: Feh) olyan heraldikai gyűjtőnév, mely valószínűleg valódi szőrmékre megy vissza. A különféle variánsok alapja lehetett. A heroldok ezen alapmintázatból hozták létre a különféle változatokat.
Egyes középkori ábrázolásokon a korábbi mintázata nem vaskalapszerű, hanem golyós (felhős) és cölöpös alakú. A középkorban a stilizált felhős mintázat megegyezett az evettel. Ezek részben már a heraldika kora előtt is kimutathatók az öltözetben. Az igazolt heraldikai ábrázolások a 13. században golyós mintázatúak, száz évvel később pedig már vaskalapszerűek. Ez lett a mai értelemben vett standard címertani mintázata.
A heraldikai evet mint mintás alakzat valószínűleg a valódi prémre megy vissza és hatással lehetett rá a szűcsök által kikészített hermelinbőr és heraldikai hermelinminta is, mely a fekete farokvégekkel sokkal esztétikusabb és jellegzetesebb, mint a tisztán fehér hermelinprém. Ezért lehet mintázatos a heraldikai evet is. Itt azonban nem az farkakat mintázták a prémmel, mert a mókusprém sokkal kisebb (és ezért értékesebb is lehetett), mint a hermelinbőr.
(Egy palásthoz mintegy 110 mókusbundára volt szükség.) Ennélfogva a szürke mókus prémjénél a háti sötét és hasi világos részeket mintázták egymással szimmetrikusan. A korai oszlopszerű mintázatát az magyarázhatja, hogy az állat bőrének lenyúzása után a lábakon található rész kinyúlt a prémből.
Mivel drága volt, ezeket nem vágták le, hanem beledolgozták az evetmintába, ami azonban nem pusztán oszlopszerű alakzat volt, hanem az oszlopnyúlvány a végein egy arra merőleges bőrdarabbal kapcsolódott a következő azonos színű oszlopnyúlványhoz.
Ez is arra mutat, hogy a prém lábrészéből álló nyúlvány a láb alatti prémrésszel együtt alkotott egy bőrdarabot. Így egy prémből négy darabot készíthettek. Később ezen oszlopszerű mintázatből különféle stilizált heraldikai mintázatok alakultak ki, míg végül felvette mai vaskalapszerű alakját.
Evet a heraldikában
Nem csak a mezőben fordulhat elő, hanem, a címerábrák borítása is lehet. Ez főleg a francia heraldikában és az annak hatása alatt álló címerművészetekben fordul elő.
A prém a régi heraldikusok kifejezése szerint amfibikus, azaz nem tekintetik színnek, ezért bármely színre vagy fémre lehet alkalmazni.
Általában vízszintes sorokba rendezik. A bit heraldikában a szokványosan öt sorból áll. Az európai háromféle:
- nagyevet (fr, en: beffroi, de: Großfeh, la: maximus petasus), mely kevesebb mint négy (néha három) sorból áll (2 sorból, en: gros-vair, grosvair) és ekkor a mintázatot négyszer nagyobbra kell rajzolni, mint a szokványosat.
- szokványos evet (en: vair) Európában gyakran hatoros, a brit heraldikában ötsoros.
- kisevet (it: minuto, de: Kleinfeh, Kleinspalt, en: menu-vair, menuvair, melyből az angol minever, miniver kifejezés [a szibériai szürke árnyalatú mókusprém neve] is származik), mely ötnél több sorból áll.
Amennyiben négynél több sorból áll, a francia heraldikában azt általában külön is megemlítik a címerleírásban, míg az angol heraldikában nagyjából csak egyféle méretet használnak és a címerfestőre bízzák, hogy hány sort alkalmaz.
Áldásy Antal szerint (1923. 12. l.) a szokványos evet hatsoros, a három sorból álló a „nagy evetbőr”. A magyar heraldikában a használata nagyon ritka, míg a francia és angol, valamint a német heraldikában a legkülönfélébb mintázatú és színezetűek fordulnak elő, melyeknek külön neveik vannak. Legősibb formájának a lekerekített végű oszlopevet-alakzat tűnik, mely már a preheraldikus korban is megjelenik az uralkodói ábrázolások köpenybélésein.
A francia, angol és egyes német heraldikusok prémnek tekintik és a szürke mókus bundájában látják címertani eredetét. Mások szerint ennek ellentmond, hogy az evetminták mindig csak heraldikai színként jelennek meg (noha a középkori öltözékben is kimutatható ez a mintázat – lásd alább).
Mivel gyakran az egész pajzsot beborítja és a pajzsszélen csonka, egyes heraldikusok szerint eredetét nem lehet a valódi vaskalaptól (de: Eisenhut) levezetni, melyek sokkal alacsonyabbak is voltak, mint az evet heraldikai mintázata. Ez először a 15. században jelent meg a heraldikában (bár Gelre herold címerkönyve valószínűleg már tartalmazta), de ekkor csak nagyon ritkán fordult elő.
Sacken sajátos mintázatnak tartja, mely a rutázáshoz vagy a sakkozáshoz hasonlóan kelmedarabok kivágásával jöhetett létre, melyeket a pajzsra erősítettek. Az angol heraldikában (általában) mindenféle mintás pajzstagolást prémnek tekintenek (a rutázást és a sakkozást is).
Forrásszöveg: Wikipédia