színek – Hermelin

A hermelin drága prémféleség, a hermelin (Mustela erminea) téli bundája, fekete farokvéggel. A heraldikában borítás („szín„), mely fehér alapon stilizált farokvégekkel bevetett mezőből áll. Valószínűleg úgy lett heraldikai borítás, hogy valaki egy uralkodói köpeny bélését erősítette a pajzsára. A magyar és a közép-európai heraldikában szinte teljesen ismeretlen, főleg az idegen eredetű családok, valamint a bőrműves-céhek használják, a francia és elsősorban az angol (és a németalföldi) heraldikában viszont nagyon gyakori és különféle változatai alakultak ki. A hermelin a leggyakoribb az angol, a németalföldi és a nyugat-franciaországi heraldikában. Néha a hermelinfarkak számát is pontosan meg szokták határozni. Az angol udvarképes főnemességnéla hermelingalléron alkalmazott faroksorok száma a rangot jelzi.

A szó etimológiája

A magyar hermelin, régi magyar hermelina és a magyarországi latin hermellina a németből származik. Eredeti magyar neve hölgy lehetett. A hölgy jelentése összefügg a hermelinnel és a menyéttel. A Besztercei szójegyzékben (1395 k.) „hermelus: helg | hermelína: helg ber gerezna” alakban fordul elő.

A finnugor kori alapnyelvben nőstényt jelentett, különösen coboly, róka nőstényt. A ‘nő, nőstény’ és a ‘menyétféle állat’ jelentések összefüggése a magyaron kívül is elterjedt volt. A magyarban ide tartozik a meny, menyecske: menyét, népnyelvi szépasszony ‘menyétféle’. (Magyar tájszótár) Az olaszban a bellula, donnola, a fr. belette, es. comadreja, óangol fairy ‘menyét’ jelentése tulajdonképpen ‘nő, szépasszony, szépecske, asszonyka’. A hermelin heraldikai kialakulására tehát a menyét is hatással lehetett.

A nő és a menyét azonosítása az ókori görögöktől kezdve Európa-szerte elterjedt azon hiedelem nyomán, hogy a menyét bűvös hatalmú nővé, nimfává, tündérré változhat. A magyar ‘nő’ → ‘menyétféle’ jelentésfejlődés a finnugor adatok alapján nagyon régi időre nyúlhat vissza. Ehhez a hölgymenyét (Mustela erminea) állatnév előtagjának elvonása is hozzájárulhatott. A feledésbe merült hölgy szót a nyelvújítás hozta divatba.

Hermelin a viseletben

A hermelin egész Európában el volt terjedve. Latin nevét a pelles Armeniae-ből, azaz az örmény prémből vezették le. A legsűrűbb prémje a szibériai hermelinnek volt, de ezt nem használták a nyugat-európai viseletben, így a heraldikában sem.

A középkor legdrágább és legtöbbre tartott szőrméje volt. A középkorban drága prémeket csak a nemeseknek volt joga viselni. A prém (de: Feh) olyan heraldikai gyűjtőnév, mely valószínűleg valódi szőrmékre megy vissza. A különféle variánsok alapja az evet lehetett. A heroldok ezen alapmintázatból hozták létre a különféle változatokat.

Angliában a törvényszolgák báránybőrből készült kámzsát hordtak. A bíró szürke prémes kámzsát viselt, mely mindenféle fehér szőrméből készülhetett (de minuto vario – vö. evet), csak hermelinből nem. Ezt csak a peer és a király hordhatta.

Muszlim források szerint a honfoglalás előtt egyszer a magyarok menyasszonyukért hermelinprémmel fizettek, így jöhetett létre a kapcsolat a hölgy (akkori jelentése szerint: menyasszony) és a hermelin között. Ebből ered a hölgymenyét kifejezés. I. Endre és Salamon király idején gyakran előfordul a helmelina albimissia, a legfehérebb hölgy említése.

Hermelin a heraldikában

A hermelinfoltot (de: Hermelinschwanzen, Schwänzchen) általában (a modern heraldikában) három ponttal jelölik, melyből három vonal fut lefelé. A drága hermelinprém eredetileg magas rangot jelentett. A hermelinfolt felső része, a három pont megfelel az ősi három kör szimbólumnak, mely magas (vallási) rangot jelölt és a kereszténységbe a Szentháromság egyik jelképeként került át. A három aranypont a zálogosokat és a pénzkölcsönzőket is jelölte. Ennek fordított változata a heraldikában a gazdag Medici bankárcsalád címerében is megtalálható, ezért a pénzkölcsönzők és a zálogosok jelképe lett. Egyik változatában a pontokat szárak kötötték össze.

A hermelin általában csak akkor tekinthető borításnak (színnek), ha a mintázat sakkozásszerűen helyezkedik el, azaz egyenletesen, sorokba van elosztva és a pajzs szélein félbeszakad. A pajzson vagy címerábrán általában stilizált farokvégekkel ábrázolják. A hermelin nemcsak a mezőben fordulhat elő, hanem, a címerábrák borítása is lehet (itt nem követelmény a sorokba rendezettség, sem a minta félbeszakadása), sőt maga a hermelinfolt is lehet címerkép. A farokvégek azonban háromszög-, kereszt- vagy más alakban is el lehetnek rendezve.

A prém a régi heraldikusok kifejezése szerint amfibikus, azaz nem tekintetik színnek, ezért bármely színre vagy fémre lehet alkalmazni, anélkül, hogy vétene a színtörvény ellen.

Magyarországon a tímármesterek címerei gyakran alapultak céhük jelvényein, melyet gyakran pajzsformára kivágott prém (hermelin) alkotott. Szinte azonos címert viselt Márton István, szentgyörgyi tímár (1666), valamint Prinzler Márton (1603) és Bona Ferenc (1751) pozsonyi tímármester. Az utóbbi címerét két oroszlán tartotta, melyek a pajzs fölött kardot kereszteztek és ezek fölött galamb látható csőrében zöld ággal (a Szentlélek jelképével). Szőcs Dániel (1617) nagyszombati és Vogh Lőrinc (1601) pozsonyi bőrműves címerében az alsó mező hermelines, a felső kék mezőben ágat tartó galamb. A nagyszombati Kožesnik-Horčička Márton (1578) címerének közepén négyzetre vágott bundabőr van

Forrás: Wikipédia

A webhely tartalmai a Creative Commons 4.0 feltételei szerint használhatók fel, kizárólag abban az esetben, ha egyértelműen megjelölik a forrást és a hivatkozásban a https://cimerek.hu oldalra, vagy az adott tartalom webcímére teljes értékű, kattintható link mutat.