színek – Fekete

2025. ápr. 24.

Fekete

coa illustration tincture sable 3 - 3

A fekete ábrázolása a heraldikai vonalkázási rendszerben

Fekete

A színek közé tartozó heraldikai színezék.

Gyakran összetévesztik az ezüsttel, ha olyan címerekről van szó, melyeknél valódi ezüstöt használtak a színezésre. Az ezüst ugyanis idővel megfeketedik.

A szó etimológiája

A heraldikában valószínűleg valamilyen sötét prémre, nevezetesen a cobolyra megy vissza. Erre utal a francia és angol (sable), német heraldikai elnevezése. A német Zobel (cobolyprém) a középkori trubadúroknál a szín neve volt. Ez arra utal, hogy eredetileg sötét prémet erősjtettek a pajzsra, majd ebből lett a szín. A magyarban az Apor Péternél előforduló nyuszt és a ‘feketés, rőt’ értelmű roh szó vonható ide.

Szimbolikája

A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek hozzá kapcsolni. A színek között ezt tartották a legkevésbé előkelőnek. Prinsaultnál a gyász és gazdagság jelképe volt. Egyes misztikus filozófusoknál (Johannes Tauler, 1300 k. – 1361) az érzékeknek felel meg. A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold a mauro elnevezést használta.

A szimbolikában a halál, bánat és gonoszság színe. A népi képzet feketének tartja az ördögöt, Európában a gyász jele.

Előállítása

Készítéséhez koromalapú festékeket használtak. Az árnyékolására aranyat vagy ezüstöt alkalmaztak. A legjobb festékek a kanóc- és a lámpakormok voltak. Olyan kemencében készítették, melynek jól záródott az ajtaja felül pedig nagy négyszögű nyílással volt ellátva. Efölé kúpalakú zsákot akasztotttak valamilyen puha, de elég erős anyagból. A kemencében szénben, gyantában, kátrányban gazdag fát és más anyagokat, tüzeltek és hamvasztottak el. A levegő megvonásával sok füst és korom keletkezett, melyet a kosárról időnként le kellett rázni. Ezt aztán lenolajból főzött firnásszal keverték el. A másik a hollófekete vagy hollóezüst, mely grafitalapú krém volt. A szürkésen barnás árnyalatot tryginonnak nevezték. Már az ókori athéni festők, Polygnótosz és Mikón is készítette a szárított szőlőélesztő elégetésével, melyet aztán enyvvel kevertek.

Forrás: Wikipedia

A webhely tartalmai a Creative Commons 4.0 feltételei szerint használhatók fel, kizárólag abban az esetben, ha egyértelműen megjelölik a forrást és a hivatkozásban a https://cimerek.hu oldalra, vagy az adott tartalom webcímére teljes értékű, kattintható link mutat.

cc logo - 4