Ezüst - Argent
A fémek közé tartozó heraldikai színezék.
A korai címeres leveleken a címer miniatúrájához valódi ezüstöt használtak. Ez idővel a tárolás körülményeitől függően megfeketedhet. Félreértelmezéséből eredhetnek a későbbi rossz színábrázolások, mint pl. a helytelenül rekonstruált vörös–fekete sávos magyar történelmi zászlók. Ezért figyelembe kell venni, hogy néhány címeres levélen, melyen ezüstöt használtak, ma már fekete szín látható. Továbbá a nem megfelelő nyomdatechnikai eljárással készült mai címerábrázolásokon az ezüst túlságosan sötét, így azt a laikus személy könnyen szürkének vélheti.
Püspöki Nagy Péter szerint a XVI. századi forrásokkal igazolni lehet, hogy a (magyar?) heraldikában félholddal jelölték, az alkémiai jele is a félhold volt.
Az ezüst etimológiája
A magyar ezüst előfordul üst, öst alakban, mely valószínűleg téves szóelemzés eredménye. Valószínűleg őspermi jövevényszó, melynek -is utótagja a vas, érc szavakkal tartozik össze.
Az angolban használt Argent a latin argentum, ez a görög Αργυρος származéka, melynek értelme ezüst vagy fehér fém. Ezt a szót használták a régi francia címerleírásokban és innen került át az angol heraldikába is.
Az ezüst szimbolikája
Olyan fehér festékkel dörzsölték szét, amely átláthatatlanul takarja az alatta való színt. Ha nagyon fényes felület előállítására törekedtek, a fémport tisztán kellett felkenni, majd csonttal simítani. A 19. század elejéig az egyetlen általánosan elterjedt fehér festék az ólomfehér volt.
A természetes hidroceruzit helyett (mely az ólom felületén másodlagosan képződő anyag, inkább az ólom és az ecet valamint a szén-dioxid egyszerű reakciójával állították elő. Melyet már Kr. e. a 4. században is ismertek. Agyagedénybe ólomlemezeket helyeztek és az aljára ecetsavat öntöttek, majd az edényt lótrágyába helyezték. A meleg hatására az ecetsav párologni kezdett és a levegő oxigénjével ólomecet keletkezett, majd a széndioxid hatására lemezek felületére fehér „ólomvirág” (PbCO3) ülepedett ki. Az elkészítése 6-12 hétig tartott, majd lekaparták, kiülepítették, kiszárították, átszitálták és az ólomfehér gyártásához használták fel.
Az egyszerű rajzokon a fémek helyett festéket is a használtak. A művészetben a legrégibb időktől használtak különféle formában kalcium-karbonátot is. A természetben előfordul a kőzetekben (kréta, mészkő, márvány) és a puhatestűek mészvázának fő alkotóeleme is. A 15. századi Európában mesterségesen állították elő.
Szent János fehérnek hívták. Cennino Cennini (Il libro dell’arte, a 15. sz. eleje) az előállítását így írja le: „Végy oltatlan meszet (Ca(OH)2), szép fehéret; a port tedd nyolc napra csöbörbe, cserélvén naponta a vizet tisztára és kevervén jól a mésszel és a vízzel, hogy egyfajta zsírosságot kapj. Majd ebből készíts kis cipókat: majd tedd a tetőre a napra. (A szén-dioxid hatására kalcium-karbonát jön létre.) És minél régebbiek ezen cipók, annál jobb lesz a fehérség…”
Forrás: Wikipedia