A szepesi zálog (starostwo spiskie) címere

Lokáció:

Lengyelország, Magyar Királyság, Felvidék, Szepesi zálog

Jogállás:

Vármegye

Adományozó:

Zsigmond

Fennállás:

1412-1772

Jogállás:

Vármegye

Szepesi zálog

(lengyelül: starostwo spiskie) a magyar és a lengyel történelem egyik legkülönlegesebb diplomáciai és jogi konstrukciója volt. Ennek során a Szepesség egy része – 16 város és több váruradalom – 1412 és 1772 között lengyel igazgatás alá került, miközben formálisan végig a Magyar Királyság része maradt.(lengyelül: starostwo spiskie) a magyar és a lengyel történelem egyik legkülönlegesebb diplomáciai és jogi konstrukciója volt. Ennek során a Szepesség egy része – 16 város és több váruradalom – 1412 és 1772 között lengyel igazgatás alá került, miközben formálisan végig a Magyar Királyság része maradt.

Tartalomjegyzék

A szepesi zálog létrejötte

A zálog 1412-ben jött létre, amikor Luxemburgi Zsigmond magyar király pénzügyi nehézségei miatt kölcsönt vett fel II. Ulászló lengyel királytól. A király 37 000 cseh garas fejében – a Velence elleni hadjárat finanszírozására – zálogba adta a Szepesség egy részét.

A zálogba adott területek közé tartozott:

  • 16 szepesi város (például Poprád, Igló, Szepesváralja),
  • valamint Lubló, Podolin és Gnézda vára és uradalma.

Ez a megoldás nem területátadás volt, hanem egyfajta biztosítékként szolgáló ideiglenes rendelkezés, amely azonban rendkívül hosszú időre állandósult.

Jogállás és igazgatás

A zálog különlegessége abban rejlett, hogy a terület kettős jogállásban működött:

  • jogilag a Magyar Királysághoz tartozott,
  • közigazgatásilag és gazdaságilag azonban Lengyelország irányította.

A városok lakói adóikat a lengyel királynak fizették, és felettük a lengyel uralkodó által kinevezett szepesi kapitány (sztarosta) gyakorolta a hatalmat.

A lengyel közigazgatás központja a lublói vár (ma: Ľubovniansky hrad) volt, amely a térség politikai és katonai központjaként működött.

A sztarosták szerepe

A zálogterület irányítását a sztarosták látták el, akik közül több jelentős történelmi személyiség is ismert:

  • az első kapitány a híres lengyel lovag, Zawisza Czarny volt,
  • később a tisztség hosszabb időn át a nagy befolyású Lubomirski-család kezében összpontosult.

A sztarosták nemcsak közigazgatási vezetők voltak, hanem katonai és bírói hatalommal is rendelkeztek.

A zálog fennmaradása és megszűnése

Bár a Magyar Királyság több alkalommal is kísérletet tett a terület visszaváltására, erre nem került sor. A zálog így rendkívüli módon több mint három és fél évszázadon át fennmaradt.

Végül 1772-ben, Lengyelország első felosztása során szűnt meg, amikor a Habsburg Birodalom katonailag megszállta és visszacsatolta a területet Magyarországhoz.

A terület mai helyzete

A történelmi Szepesség zálogba adott része ma több ország között oszlik meg:

  • legnagyobb része Szlovákiához tartozik,
  • egy kisebb északi sáv – az úgynevezett „lengyel Szepes” – Lengyelország része.

A Szepesség címere a lengyel igazgatás idején

A szepesi zálog időszakában a terület heraldikai jelképei is sajátos fejlődésen mentek keresztül, tükrözve a kettős politikai kötődést.

A kettős kereszt motívuma

A 16. században Erazm Kamień „Liber insigniorum” című művében a Szepesség címerét kék mezőben ábrázolja, amelyben zöld hármashalmon álló ezüst kettős kereszt látható.

Ez a motívum egyértelműen a Magyar Királyság címeréből származik, és a terület történeti hovatartozását jelképezte. A címer értelmezések szerint:

  • a kereszt a Szepesség városait,
  • illetve a kapcsolódó területeket (például Lubovla környékét) szimbolizálta.

Alternatív címerhagyományok

Későbbi források egy eltérő címerképet is említenek. Eszerint:

  • ezüst mezőben három sziklás hegy látható,
  • tövükből folyók fakadnak,
  • felettük nap és hold jelenik meg.

A hagyomány szerint ezt a címert Mária Terézia adományozta 1774-ben, bár ennek történeti hitelessége nem minden esetben bizonyítható egyértelműen.

Pecsét- és címerhasználat

A zálogterület pecséthasználata jól tükrözi a politikai viszonyokat:

  • 1772-ig a szepesi városok pecsétjein gyakran a lengyel sas szerepelt,
  • a 18. században Lubovla és Podoliniec vidékén Szent Mihály arkangyal alakja is megjelent, amint legyőzi a sárkányt,
  • a sztarosták saját, egyéni címerpecséteket használtak.

Forrás

Az eredeti kép forrása: Nemzetijelkepek.hu

A webhely képi tartalmai a Creative Commons 4.0 licenc feltételei szerint szabadon felhasználhatók, amennyiben a forrás egyértelműen meg van jelölve, és a hivatkozás egy teljes értékű, kattintható link formájában a https://cimerek.hu oldalra vagy az adott tartalom pontos webcímére mutat.