Sas heraldikai nemzetség címere
Lokáció:
Típus:
Sas heraldikai nemzetség
A Sas, lengyelül Sas, a lengyel–litván heraldika egyik régi nemzetségi címere, amelyet számos nemesi család használt a középkortól kezdve. A címer a történeti Magyarország, Erdély, Ruténföld, Galícia, valamint a Lengyel Királyság és a Litván Nagyfejedelemség területén is ismert volt. Eredetét a források többféleképpen magyarázzák, és a címerhez kapcsolódó hagyományok között magyar, erdélyi szász, ruszin és havasalföldi kapcsolatok egyaránt megjelennek.
A Sas címert a források Szász, illetve latin és román alakban Sas / Saș néven is említik. A címer használata a 13. századra vezethető vissza, írott heraldikai forrásokban pedig később számos változata és leszármaztatott formája jelent meg.
A Sas címer
A Sas klasszikus változatának pajzsa kék mezőjű. A pajzson egy aranyszínű, felfelé fordított szarvú félhold látható, amelynek két szarván egy-egy aranyszínű, hatágú csillag helyezkedik el. A félhold közepéből egy felfelé irányuló nyíl emelkedik ki. A nyíl színe a hagyományos változatban ezüst, de egyes címerábrázolásokon aranyszínben is megjelenik.
A címer egyik jellegzetes eleme a sisakdísz: a koronából vagy sisakkoronából hét pávatollból álló bokréta emelkedik ki, amelyet egy ezüst nyíl szúr át. A nyíl iránya és a sisakdísz részletei a különböző heraldikai ábrázolásokban eltérhetnek.
A Sas címer változatai
A Sas címernek számos családi és történeti változata ismert. Ezek között nemcsak a sisakdísz, hanem a pajzs színe és az egyes címerképek részletei is eltérhetnek. A legfontosabb változatok egyike a vörös mezőjű Sas II, amelyben a kék mezőt vörös váltja fel, miközben a fő címerképek – az arany félhold, a két arany csillag és a felfelé mutató nyíl – lényegében változatlanok maradnak.
A történeti források és a későbbi lengyel armálisok számos további változatot is megőriztek. Egyes családoknál a címerhez külön koronák, pajzstartók vagy egyéb rangjelző elemek társulnak, más esetekben pedig maguk a címerképek helyzete vagy színe módosul. A Sas tehát nem egyetlen, minden család által azonos formában használt ábrázolást jelentett, hanem egy nagy számú nemesi családhoz kapcsolódó, változatokban gazdag címerközösséget.
A Sas nemzetség története
A Sas eredetéről több, egymástól eltérő hagyomány maradt fenn. A régebbi lengyel történetírói hagyomány a címer eredetét a Szászországból a Magyar Királyságba települt népességhez kapcsolta. A 12. század közepén II. Géza király idején jelentős számú német, elsősorban szász telepes érkezett Erdélybe, akik később kiváltságos helyzetet élveztek a Magyar Királyságban.
A későbbi hagyományok a címer történetét a 13. századi Halics–Volhínia térségéhez és a Magyarországról érkező katonai kíséretekhez is kapcsolják. A krónikákban szereplő Huyd vagy Hujd comes alakjához olyan hagyomány kapcsolódik, amely szerint katonai szolgálataiért birtokokat kapott Vörösoroszország területén, és az általa vezetett nemesi csoportok később a Sas nemzetségi címer használói közé kerültek.
A címer történetének magyar vonatkozásait erősíti, hogy a Sas címerét több erdélyi és magyarországi eredetű nemesi család is használta. Közéjük tartozott a Bélteki Drágffy család, amelynek tagjai a középkori Magyar Királyság jelentős főurai közé emelkedtek. A Sas címer a moldvai és rutén területeken is megjelent, majd széles körben elterjedt a lengyel nemesség körében.
A 16–19. század között több jelentős lengyel címerkönyv is rögzítette a Sas címerét. Bartosz Paprocki Herby rycerstwa polskiego című, 1584-ben megjelent munkájában, Szymon Okolski Orbis Polonus című, 1641–1643 között kiadott armálisában, valamint Kasper Niesiecki Herbarz Polski című művében is szerepel.
A Sas címerét viselő családok száma igen jelentős volt. A történeti armálisok többek között a Daniłowicz, Dzieduszycki, Drágffy, Komarnicki, Strutyński és Uruski családokat sorolják a címer használói közé. A címerhez kapcsolódó nemesi családok között magyar, rutén, ukrán és lengyel területeken élő famíliák egyaránt megtalálhatók.
A webhely képi tartalmai a Creative Commons 4.0 licenc feltételei szerint szabadon felhasználhatók, amennyiben a forrás egyértelműen meg van jelölve, és a hivatkozás egy teljes értékű, kattintható link formájában a https://cimerek.hu oldalra vagy az adott tartalom pontos webcímére mutat.