Kelevíz címere
Lokáció:
Típus:
Jogállás:
Kelevíz
Község Somogy vármegyében, a Marcali járásban.
Vörössel és arannyal hasított álló háromszögű pajzs, melynek közepén hegyével felfelé álló, lebegő dárdahegy (kelevéz) látható.
Vörössel és arannyal hasított álló háromszögű pajzs, melynek közepén hegyével felfelé álló, lebegő dárdahegy (kelevéz) látható, a pajzs színeivel váltakozó színekben (a jobb oldali vörös mezőben arany, a bal oldali arany mezőben vörös).
A település címere az ún. „beszélő címerek” közé tartozik. A község első említését egyes források szerint 1247-re tehetjük. 1273-ban Keleuez, 1397-ben Keleuiz formában találkozhatunk a nevével, melyet a hagyomány a kelevéz (dárdaszerű fegyver) szóból eredeztet, melynek gyakori változatai voltak a középkorban és az újkorban a Kelevisz, Kelevíz szóalakok. Ezt a hagyományt, és a település nevének eredetét jeleníti meg a címer. A község korábbi pecsétjein a mezőgazdasági termelésre utaló szimbólumok szerepeltek, melyek az itteni hagyományos gazdálkodást fejezték ki.
Kelevíz története
Kelevíz Árpád-kori település. Nevét 1273-ban Keleuez írásmóddal említette először oklevél, majd 1397-ben Keleuiz, 1417-ben Kelewyz alakban írták. Ezt a nevet a hagyomány a kelevéz nevű lándzsaszerű fegyver nevéből eredezteti, a falu mai címerében ezért is szerepel egy ilyen fegyver.
1332-1337 között a pápai tizedjegyzék is említette, tehát ekkor már plébániája is volt. 1536-ban Fajszi Ferencz és Bergyegh (Berjegi) Domokos volt a település földesura. 1563-ban a török kincstári fejadójegyzékbe 8, 1580-ban pedig már csak 1 házzal volt felvéve. 1701-1703 körül a Laskai, 1726-ban a Dezső család volt Kelevíz birtokosa. A 18. századi összeírásokban nem fordult elő. A 19. század első elején a Lehner, a Stefaich, a Hunkár, a Boross, a Kapitány és a gróf Forgách családok voltak birtokosai.
Temploma 1910-ben épült, ünnepeken istentiszteletet tartottak benne, hétköznap falai között tanítás folyt. Az 1920-as években kisparaszti gazdaságok jöttek létre. A második világháború végén, 1944. december 3-tól 1945. március 30-áig Kelevíznél húzódott a frontvonal, ekkor a település minden háza megsérült. A hősi halottakról márványtábla emlékezik meg a temetőben. A helyi termelőszövetkezet 1959-ben jött létre, majd 1969-ben egyesült a mesztegnyői, a hosszúvízi és a gadányi téeszekkel. A körzetesítések idején Kelevíz tanácsát Marcalihoz csatolták, majd 1977-től a mesztegnyői közös tanács része lett. 1990-től körjegyzőség részét képezi, 1996 óta Hosszúvízzel és Gadánnyal együtt.
Kelevíz fekvése
Marcali déli szomszédságában helyezkedik el, a várostól mintegy 6 kilométerre. A község főutcája a Barcstól Balatonberény térségéig húzódó 68-as főút, amelyből itt ágazik ki a szomszédos zsákfaluba, Gadányba vezető 68 108-as számú mellékút.
Az eredeti kép forrása: Nemzetijelkepek.hu
Szöveg forrása: Wikipedia
A webhely képi tartalmai a Creative Commons 4.0 licenc feltételei szerint szabadon felhasználhatók, amennyiben a forrás egyértelműen meg van jelölve, és a hivatkozás egy teljes értékű, kattintható link formájában a https://cimerek.hu oldalra vagy az adott tartalom pontos webcímére mutat.