Bodajk címere
Lokáció:
Típus:
Jogállás:
Bodajk
(németül: Wudeck) Egy város a Fejér megyei Móri járásban, a Dunántúli-középhegység és a Bakony aljában, a Móri-árok peremén.
Fekvése
A település a Vértes és a Bakony találkozásánál fekszik, fontos közlekedési kapcsolatokkal (vasút, főútvonal).
Név eredete
Nevét feltehetően a közeli hegyre vonatkozó név alakváltozataiból kapta, a „Bodoght / Bodak / Bodaik” formákból alakult ki a mai „Bodajk”.
Bodajk története
A település környéke már a hunok előtti időszakban is lakott volt; avarok és rómaiak nyomát is megtalálták. A középkorban a csókakői vár urai és a Rozgonyi család jelentős befolyással bírtak a környéken.
1543-ban, Székesfehérvár elestével, Bodajk a török hódoltság részévé vált, amikor a település elpusztult, majd a hódoltság után újjáépült és tovább fejlődött.
A 17. század végén a Hochburg család kapta birtokul a falut, ami később üdülő- és zarándokhellyé vált.
1774-ben Bodajk mezővárosi rangot kapott; a 19. században tovább növekedett népessége. 2008. július 1-től hivatalosan városi rangú település.
Népesség és demográfia
A város népessége az elmúlt években stabilan körülbelül 3800–4000 fő körül alakult (2025–ös adat szerint kb. 3801 fő).
A lakosság többségében magyar nemzetiségű, kisebb német, cigány és román közösségekkel, valamint vegyes vallási háttérrel.
Nevezetességei
A település több történelmi és turisztikai szempontból érdekes látnivalót kínál:
Miske-kastély
A klasszicista Miske-kastély (korábban tévesen Hochburg- vagy Hochburg-Lamberg-kastélyként említve) 1837–1839 között épült, és Bodajk egyik legjelentősebb műemléke.
Bodajki kálvária
1736-ban épített, jelentős zarándokhely, három kőt kereszt és Mária-, illetve Szent János-szobor található a kálváriadombon.
Szentkút és nagytemplom
A hagyomány szerint a település szent forrását Szent István, Szent Imre, Szent Gellért és Szent László is meglátogatták; a környék a zarándoklatok helyszíne. A barokk stílusú segítő Szűz Máriához szentelt templom 1744–1747 között épült.
További látnivalók
– Bodajki tó és gyógyforrások (népszerű kirándulóhely)
– Természetes kirándulóhelyek a Gaja-patak völgyeiben és a Móri-árok környékén
Kulturális és idegenforgalmi jelleg
Bodajk hagyományosan fontos búcsújáró- és zarándokhely volt, amit a Szentkút és a kegyhely vonzereje is alátámaszt. 1699-ben a kapucinusok búcsújáró jogot kaptak, ami később a település turizmusát is befolyásolta.
Bodajk címere
Bodajk nagyközség címere hegyes talpú, ezüstpajzsban kék pólya, rajta színcserélő kék talpas kereszt.
A fehér (azaz címertanilag ezüst) mezőben lévő kék pólya (csík) utal a községen átmenő országos kék túra útvonalára, de a falu határában lévő két patakot: a Gaját és a Móri-vizet is szimbolizálja. Mindezek mellett utalhat arra a szép hagyományra is, miszerint Szent István királyunk egykor csónakkal járt Fehérvárról a bodajki kegyhelyre.
A címer másik eleme, a kereszt éppen ezt az országos hírű zarándokhelyet jelöli, mely az évszázadok során szinte egybeforrt a község nevével, és napjainkban kezdi ismét visszanyerni a falu életében egykor betöltött méltó helyét.
Az eredeti kép forrása: Nemzetijelkepek.hu
Szöveg forrása: ChatGPT
A webhely képi tartalmai a Creative Commons 4.0 licenc feltételei szerint szabadon felhasználhatók, amennyiben a forrás egyértelműen meg van jelölve, és a hivatkozás egy teljes értékű, kattintható link formájában a https://cimerek.hu oldalra vagy az adott tartalom pontos webcímére mutat.