Aranyos-Torda vármegye címere

Ország:

Abaúj-Torna vármegye, Magyar Királyság, Román Királyság (Regatul României Mari)

Címer típusa:

Megye, Történelmi

Adományozó:

I. Ferenc József

Jogállás:

Vármegye

Eredeti rajz:

Hugo Gerard Ströhl

Aranyos-Torda vármegye fekvése és közigazgatási kialakulása

Aranyos-Torda vármegye a történelmi Erdély középső-nyugati részén elterülő közigazgatási egység volt. A vármegye az 1876-os nagy erdélyi közigazgatási reform (1876. évi XXXIII. törvénycikk és az 1877. évi I. törvénycikk) során jött létre Torda vármegye száz községéből, az autonóm Aranyosszékből, Alsó-Fehér vármegye 15 községéből, valamint Kolozs vármegye két községéből. A vármegye székhelye a nagy múltú Torda (Turda) városa volt. Földrajzilag a terület magában foglalta az Aranyos folyó és a Maros völgyének fontos szakaszait, nyugaton a tordai hasadékot és az Erdélyi-érchegység nyúlványait, keleten pedig a Mezőség déli lankáit.

Aranyos-Torda vármegye történelmi előzményei és a törvényhatósági jogok

A terület közigazgatási gyökerei a korai középkorig nyúlnak vissza: a feltehetően 11–13. században alapított Torda vármegye már a korai századokban létezett mint királyi vármegye (ennek címerét később, 1751-ben Mária Terézia adományozta), míg Aranyosszéket V. István király adományozta a tatárjárás után a kézdi székelyeknek katonai szolgálatukért cserébe (az ő székcímere szintén Mária Terézia korabeli). Az 1876-os törvénycikk megszüntette ezeket a különálló, középkori privilégiumokon alapuló joghatóságokat, és a modernizáció jegyében egyetlen, egységes polgári vármegyei struktúrába szervezte a térséget. A vármegye területe hat járásra (Alsójárai, Felvinci, Marosludasi, Nagysármási, Tordai, Topánfalvai) tagozódott, és az 1910-es népszámlálás idején több mint 180 ezer lakosa volt, vegyes magyar és román nemzetiségi összetétellel.

A vármegye igagalzolt heraldikai jelképei

A vármegye egyesített címerét I. Ferenc József adományozta 1882-ben, a korábbi Torda vármegye és a székely Aranyosszék címerképeinek és heroldalakjainak felhasználásával. A pecséteken és Hugo Gerard Ströhl 1890-es Die Österreichisch-Ungarische Wappenrolle című gyűjteményében szereplő hivatalos leírás alapján a csücskös talpú, reneszánsz pajzs vízszintesen osztott (vágott), és a következő elemekből áll:

  • A felső rész: Vörös mezőben két sziklás hegy látható, közöttük szakadékkal – a Tordai-hasadékkal –, valamint a sziklákon elszórt, lebegő aranypénzekkel és két patkóval. Ez a kompozíció A Tordai-hasadék és a Szent László pénze című történelmi mondákra emlékeztet: I. László király csatát vesztett Erdélyben a besenyőkkel („kunokkal”) szemben, és a király egy Torda várostól nyugatra húzódó hegygerincen menekült katonáival. Az üldözők már majdnem utolérték Lászlót, de ő Istenhez fordult segítségért. Fohászára a következő pillanatban a hegy kettéhasadt az üldözők és az üldözöttek között, a király pedig megmenekült, miközben az üldözők elé szórt aranyai kővé (nummulitesz-kövekké) váltak. Szent László lovának patkónyoma a legenda szerint évszázadokkal később is jól látható volt a sziklán.

  • Az alsó rész: Zöld mezőben egy-egy hullámos pólya látható, amelyek a vármegye folyóvizeit szimbolizálják: az arany hullámvonal az Aranyos folyót jelenti (utalva a történelmi aranymosásra), az ezüst hullámvonal pedig a Maros folyót.

Információk forrása: Az 1876. évi XXXIII. törvénycikk, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek K 19 – LXVIII. kötet – 505. p), a Magyar Statisztikai Közlemények archív kötetei, valamint Csánki Dezső történelmi földrajza. Kép forrása: Hugo Gerard Ströhl 1890-es Die Österreichisch-Ungarische Wappenrolle.

A webhely képi tartalmai a Creative Commons 4.0 licenc feltételei szerint szabadon felhasználhatók, amennyiben a forrás egyértelműen meg van jelölve, és a hivatkozás egy teljes értékű, kattintható link formájában a https://cimerek.hu oldalra vagy az adott tartalom pontos webcímére mutat.