Rimóc címere

Rimóc

(szlovákul: Rimovce) község Nógrád vármegyében, a Szécsényi járásban.

Álló, háromszögű pajzs, felül két homorú ívvel süvegezetten. A pajzs ezüst mezejében alul vízszintes kék hullámpólya, felette lebegő helyzetű áttört mintás palóc tulipán-motívum vörössel. A tulipán motívum hat kis áttörése aranyszínű.

Fekvése

Rimóc község Nógrád vármegyében található. A Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geoparkhoz tartozó település a Cserhát északi nyúlványai alatt, az Ipolytól és Szécsénytől délre, négy kilométernyire található község. A város felől szántóföldek határolják, míg délről a Cserhát magaslatai koszorúzzák a falut, amelyet a Körtvélyes-patak szel ketté.

A honfoglalást megelőző korból származó adat, miszerint a mai Hatvan irányából erre vezető kereskedelmi út érintette több más nógrádi község elődjével együtt Rimócot is, ahol két földvár védte a kereskedelmi utat, mely a Cserháton vezetett keresztül. Rimóc település az egyik neves központja a Nógrád vármegyei palócságnak.

A táj szépsége sok idelátogatót magával ragad. Innen indul a Cserhát hegység legszebb pontjain keresztül vezető mintegy 20 kilométeres turistaút, amely Rimócot a Dobogótetőn, Nagymezőn és a Sas-bércen keresztül Bujákkal köti össze. A településről látni a világörökség részét képező Hollókői várat is. A 7 km hosszú, erdei környezetben vezető kerékpárút (amely máig az egyetlen Nógrád vármegyében) vége egyenesen a védett ófalu bejáratához vezet. Rimócról tiszta időben az Alacsony-Tátra hóborította sapkái is jól láthatóak, emellett több más hegység magaslatai is tisztán kivehetőek (például Karancs, Mátra, Börzsöny, Szanda, Tepke stb).

Rimóc története

Valószínű, hogy a község már a 11. században templomos hely volt, s az akkori település ott állhatott, ahol most, hiszen a közelében feltárt honfoglalás kori sírokban Szent István pénzérméi kerültek elő egyéb honfoglalás kori leletek mellett.

A 13. század elején azé a Simon báné volt, aki a Gertrúd királyné elleni merényletben is részt vett. 1229-ben a települést összes javaitól megfosztották és előbb a Szák-, majd a Kacsics nemzetség birtokába került.

A 14. század elején a nemzetség hollókői vagy Illés ágából származó Péter fiai birtokában találjuk. Miután e tulajdonosai Károly Róbert király hatalmát megdönteni akaró Csák Máté mellé pártoltak, 1324-ben a király Szécsényi Tamás vajdának adományozta. Így a település a többi környékbeli faluval együtt a Szécsényieké, a szécsényi uradalom részévé vált.

A község valószínűleg igen régtől egyházas hely, a plébánia első írásos említése az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékből származik. A középkorban királyi várnép élt Rimócon. A falu határa 1333-ban még két részből, Kis- és Nagyrimócból állt az oklevelek tanúsága szerint. 1461–1481 között a Guthi Országh család és a Lossonczyak nyerték adományul. A török megszállást a falu megsínylette, de utána gyorsan benépesült. A nemes és szabados családok közé Zólyom vármegyéből Gyetva környéki tótok települtek ide. Míg 1715-ben 11 magyar és 5 szlovák háztartást írtak össze, addig 1720-ban már 17 a magyar háztartások száma. 1770-ben gróf Forgách János és Miklós, Kamocsay András és báró Haller Sámuel voltak a falu birtokosai. 1826-ban gróf Forgách József a falu földesura. A későbbi időkben a nagyobb birtokosok közül meg kell említeni báró Prónay Róza és Irma, özvegy Plachy Tamásné, született Ruttkay Mária és dr. Gross Jenő nevét is.

A 20. század elején Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott.

Nevezetességei

• Falumúzeum
• Babamúzeum – életnagyságú babákon a helyi népviselet bemutatása
• Főkötő-kiállítás

Az eredeti kép forrása: https://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzati-cimerek (az oldal megszűnt)
Szöveg forrása: Wikipedia