Szlovákia címere

Szlovákia és Csehország 1992-ben megállapodást kötöttek arról, hogy egyikük sem fogja felhasználni a csehszlovák jelképeket. Miután Csehország változtatás nélkül megtartotta a néhai állam zászlóját, komoly nemzetközi vita alakult ki a két szomszédos állam között.

A webhely tartalmai a Creative Commons 4.0 feltételei szerint használhatók fel, kizárólag abban az esetben, ha egyértelműen megjelölik a forrást és a hivatkozásban a https://cimerek.hu oldalra, vagy az adott tartalom webcímére teljes értékű, kattintható link mutat.

Letöltés (SVG)

Kisvárdai Várday család címere

A kisvárdai Várday család a Gút-Keled nemzetségből származtatja magát. Várdai István a legismertebb a leszármazók közül, aki tanulmányait Krakkóban kezdte, Bécsben folytatta, majd négy évet töltött Páduában és Ferrarában. Az egyházi ranglétrán előre jutva kalocsai érsek lett, majd a pápa bíborossá nevezte ki.

A webhely tartalmai a Creative Commons 4.0 feltételei szerint használhatók fel, kizárólag abban az esetben, ha egyértelműen megjelölik a forrást és a hivatkozásban a https://cimerek.hu oldalra, vagy az adott tartalom webcímére teljes értékű, kattintható link mutat.

Letöltés (SVG)

színek – Arany

Az arany ábrázolása a heraldikai vanalkázási rendszerben

Az arany a fémek közé tartozó heraldikai színezék. Az aranyat már az élő heraldika korában is a legelőkelőbb színnek tekintették és kiváltságként gyakran adományozták címerjavítás alkalmával.

A korai címeres levél|címeres leveleken a címer miniatúrájához valódi aranyat használtak. Ez idővel a tárolás körülményeitől függően kifakulhat vagy megbarnulhat. Az arany félreértemezéséből eredehetnek olyan későbbi nemheraldikus színek és fémek, mint a barna és a bronz. A jó minőségű valódi aranyfesték azonban évszázadokig is megőrzi az eredeti állapotát. Egyes ábrázolásokon az aranyat fénylő barnás árnyalattal ábrázolják. (Vö. arabeszk)

Az arany a fémek közé tartozó heraldikai színezék. Az aranyat már az élő heraldika korában is a legelőkelőbb színnek tekintették és kiváltságként gyakran adományozták címerjavítás alkalmával.

A korai címeres levél|címeres leveleken a címer miniatúrájához valódi aranyat használtak. Ez idővel a tárolás körülményeitől függően kifakulhat vagy megbarnulhat. Az arany félreértemezéséből eredehetnek olyan későbbi nemheraldikus színek és fémek, mint a barna és a bronz. A jó minőségű valódi aranyfesték azonban évszázadokig is megőrzi az eredeti állapotát. Egyes ábrázolásokon az aranyat fénylő barnás árnyalattal ábrázolják. (Vö. arabeszk)

Az arany szimbolikája

A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek az aranyhoz kapcsolni. Így lett Prinsaultnál a nemesség, jóindulat, emelkedettség, kiválóság jelképe. A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold a cytrineelnevezést használta az aranyra, mely az alkémiai citrinálás folyamatának fele meg a bölcsek kövének előállításánál. Egyes misztikus filozófusoknál (Johannes Tauler, 1300 k. – 1361) a sárga szín az értelemnek felel meg.

A szó etimológiája

A francia és angol Or elnevezés a latin aurum ‘arany’ származéka. A magyarban a tiszta arany, színarany neve sárarany volt, mely már 1518-ban előfordul. A szó sár- ‘sárga’ előtagja a színarany tiszta, sárgás színére utal. A színarany fogalmát több nyelvben is a sárga jelentésű szóval jelölik: la. aurum fluvum, it. oro gialbo, fr. or jaune (tulajdonképpen ‘sárga arany’). (TESz III. 488). Egyes régi heraldikai művekben is a sárga arany volt az arany megjelölése (r. en, r. fr: jaune).

Az arany és a sárga előállítása

Az aranyat használat előtt krómsárgával kellett keverni vagy néhány csepp gumiarábikummal szétdörzsölni. Az aranyat kénnel (Auripigment, operment, arzén-triszulfid) helyettesítették, melyet már az ókorban is használtak festésre és gyógyszerként. A görögök arsenikonnak, az idősebb Plinius auripigmentumnak nevezte, a luccai kéziratos receptekben pedig opperment a neve.

Az egyszerű rajzokon a fémek helyett festéket is a használtak. A sárgához használtak növényeket is, mit a sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius). A vörös szín előállításához jóval többre volt szükség belőle, mint a sárgához. Európában használt további növények: festő rezeda (Reseda luteola), festő rekettye (Genista tinctoria), közönséges boróka (Juniperus communis). Mind fölött állt azonban a jóféle sáfrány (Crocus sativus), mely valószínűleg Perzsiából ered. A festék előállításához a virág porzóit használták. Ebből hatalmas mennyiségre volt szükség, de színező ereje még igen nagy hígításban is jelentős.

Forrás: Wikipedia

A webhely tartalmai a Creative Commons 4.0 feltételei szerint használhatók fel, kizárólag abban az esetben, ha egyértelműen megjelölik a forrást és a hivatkozásban a https://cimerek.hu oldalra, vagy az adott tartalom webcímére teljes értékű, kattintható link mutat.

színek – Ezüst

Az ezüst ábrázolása a heraldikai vonalkázási rendszerben

Az ezüst a fémek közé tartozó heraldikai színezék.

A korai címeres leveleken a címer miniatúrájához valódi ezüstöt használtak. Ez idővel a tárolás körülményeitől függően megfeketedhet. Az ezüst félreértelmezéséből eredehetnek a későbbi rossz színábrázolások, mint pl. a helytelenül rekonstruált vörös-fekete sávos magyar történelmi zászlók. Ezért figyelembe kell venni, hogy néhány címeres levélen, melyen ezüstöt használtak, ma már fekete szín látható. Továbbá a nem megfelelő nyomdatechnikai eljárással készült mai címerábrázolásokon az ezüst túlságosan sötét, így azt a laikus személy könnyen szürkének vélheti.

Püspöki Nagy Péter szerint a XVI. századi forrásokkal igazolni lehet, hogy a (magyar?) heraldikában az ezüstöt félholddal jelölték. Az ezüst alkémiai jele is a félhold volt.

Az ezüst szimbolikája

A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek az ezüsthöz kapcsolni. Így lett Prinsaultnál az alázat, tisztesség, tisztaság, szeplőtelenség jelképe. A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold az aspre elnevezést használta az ezüstre, mely valószínűleg alkémiai eredetű. Egyes misztikus filozófusoknál (Johannes Tauler, 1300 k. – 1361) a fehér szín a színtiszta és mezítelen szellemnek felel meg.

A szó etimológiája

A magyar ezüst előfordul üst, öst alakban, mely valószínűleg téves szóelemzés eredménye. Az ezüst valószínűleg őspermi jövevényszó, melynek -is utótagja a vas, érc szavakkal tartozik össze.

Az angolban használt Argent a latin argentum, ez a görög Αργυρος származéka, melynek értelme ezüst vagy fehér fém. Ezt a szót használták a régi francia címerleírásokban és innen került át az angol heraldikába is.

Az ezüst és a fehér előállítása

Az ezüstöt olyan fehér festékkel dörzsölték szét, amely átláthatatlanul takarja az alatta való színt. Ha nagyon fényes felület előállítására törekedtek, a fémport tisztán kellett felkenni, majd csonttal simítani. Az ezüsthöz általában ólomalapú fehér festéket használtak. A 19. század elejéig az egyetlen általánosan elterjedt fehér festék az ólomfehér volt. A természetes hidroceruzit helyett (mely az ólom felületén másodlagosan képződő anyag, inkább az ólom és az ecet valamint a szén-dioxid egyszerű reakciójával állították elő. Melyet már Kr. e. a 4. században is ismertek. Agyagedénybe ólomlemezeket helyeztek és az aljára ecetsavat öntöttek, majd az edényt lótrágyába helyezték. A meleg hatására az ecetsav párologni kezdett és a levegő oxigénjével ólomecet keletkezett, majd a széndioxid hatására lemezek felületére fehér „ólomvirág” (PbCO₃) ülepedett ki. Az elkészítése 6-12 hétig tartott, majd lekaparták, kiülepítették, kiszárították, átszitálták és az ólomfehér gyártásához használták fel.

Az egyszerű rajzokon a fémek helyett festéket is a használtak. A művészetben a legrégibb időktől használtak különféle formában kalcium-karbonátot is. A természetben előfordul a kőzetekben (kréta, mészkő, márvány) és a puhatestűek mészvázának fő alkotóeleme is. A 15. századi Európában mesterségesen állították elő. Szent János fehérnek hívták. Cennino Cennini (Il libro dell’arte, a 15. sz. eleje) az előállítását így írja le: „Végy oltatlan meszet (Ca(OH)₂), szép fehéret; a port tedd nyolc napra csöbörbe, cserélvén naponta a vizet tisztára és kevervén jól a mésszel és a vízzel, hogy egyfajta zsírosságot kapj. Majd ebből készíts kis cipókat: majd tedd a tetőre a napra. [A szén-dioxid hatására kalcium-karbonát jön létre.] És minél régebbiek ezen cipók, annál jobb lesz a fehérség…”

Forrás: Wikipedia

A webhely tartalmai a Creative Commons 4.0 feltételei szerint használhatók fel, kizárólag abban az esetben, ha egyértelműen megjelölik a forrást és a hivatkozásban a https://cimerek.hu oldalra, vagy az adott tartalom webcímére teljes értékű, kattintható link mutat.

színek – Vörös

A vörös ábrázolása a heraldikai vonalkázási rendszerben

A vörös a színek közé tartozó heraldikai színezék. A címertanban szinte csak a cinóbervörös fordul elő. Az ennél halványabb vagy sötétebb árnyalatok külön nemheraldikus színekké váltak.

A lengyel heraldikában a vörös a legelterjedtebb pajzsszín. A 16. századra a nemesi címerek csaknem felének a mezője volt vörös Lengyelországban, benne egy vagy több ezüst címerábrával.

A szó etimológiája

A vörös szín a heraldikában valószínűleg valamilyen vörös prémre megy vissza. Erre utal a vörös francia (1165: gueules) és angol (gules) heraldikai elnevezése. Ez a régi francia goules vagy gueules ‘torok’ származéka. Ez valamilyen prémes állat torkára vonatkozik. (Innen ered az angol gullet.) A magyarban az Apor Péternél előforduló rókatorok vonható ide. A francia szó a gueule többes számának tűnik, mely a középkori latin gula ‘ragadozó állat szája’ származéka.

A 17. századtól kimutathatóan úgy vélték, hogy a szó a perzsa gul ‘rózsa’ származéka, mely a muzulmán Spanyolországon át vagy a keresztesekkel terjedt el Nyugat-Európában, de ez valószínűleg helytelen felfogás, noha más színek (kék – fr: azur, zöld – fr: sinople, en: vert) keleti eredete nyilvánvaló.

A korai időkben más szavakat is használtak a francia heraldikában a vörösre (rouge – rőt, vermeil – cinóbervörös, sinople – cinóber, ma zöld a fr. heraldikában). Az utóbbi a kisázsiai Sinope város nevéből származik, ahol az agyag vöröses okkerszínű volt. (A modern angolban ehhez hasonló a sienna szó használata.) A 14. század közepéig a francia heraldika a zöldet ugyanúgy vert-nek nevezte, mint azt máig az anglo-normann címerleírás is teszi. Ezt követően (legalább 1415-től) a sinople jelentése vörösről zöldre változott. Ennek oka nem ismert. A háttere talán az lehet, hogy megelőzzék a hasonló hangzású vert (zöld) és vair (evet) szavak összetévesztését. A 15. században sinopis, sinopsis értelme már ‘zöld’ volt, de a 13. század előtt sinopei vöröset jelentett (magyarul cinóber, ami szintén Sinopról kapta a nevét). Eközben a sinopsis változata, az irodalmi nyelvben használt sinople továbbra is vöröset jelentett, és a francia köznyelvben vert a zöld értelme.

A vörös szimbolikája

A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek a vöröshöz kapcsolni. A színek között ezt tartották a legtöbbre. Így lett Prinsaultnál a bátorság és harciasság jelképe. A Rákóczi család 1597-es címerbővítésében a hármas halmon látható kerék vörös mezeje a címerleírás szerint azt fejezi ki, hogy a megadományozott nem riad vissza a véráldozattól sem. A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold a coccin elnevezést használta a vörösre, ami skarlátvöröset jelent.

A másik elterjedt színárnyalat a korallvörös volt. A nemes korallból (corallum rubrum), régi magyar nevén kláris vagy kaláris, már a legrégibb időkben is ékszereket csiszoltak, különösen Keleten. Piros színének a néphit mindenhol jótékony hatást tulajdonított. A régi Rómában főleg a gyermekamultettekhez használták fel. A középkor végétől egyre népszerűbb lett. A 17-18. században nemcsak ékszert készíettek belőle, hanem ötvösmunkákba (kelyhek, asztaldíszek, kardok) is belefoglalták. A korallfaragó ipar Velencében lett naggyá.

Karbunkulus, az ókorban és a középkorban a vörös színű drágakövek neve (rubin, spinell, gránát, néha nemes opál). A néphit szerint a napnál is fényesebben képesek ragyogni.

Forrás: Wikipedia

A webhely tartalmai a Creative Commons 4.0 feltételei szerint használhatók fel, kizárólag abban az esetben, ha egyértelműen megjelölik a forrást és a hivatkozásban a https://cimerek.hu oldalra, vagy az adott tartalom webcímére teljes értékű, kattintható link mutat.