Keöpeczi Sebestyén József a Turulban leközölt cikke
Az új osztrák, magyar és közös czimerek. Ströhl H. G. eredetijei után készült hét szinnyomatu tábla, öt czímerleirással és egy magyarázó vázlattal. Az 1915. október 10. és 11. illetőleg 1916 márczius 2. és 5. legfelsőbb kéziratokkal történt megállapitások nyomán kiadva. Bécs, 1916. A csász. kir. udv. és áll. nyomdából.
Szép kiálllitásu, magyar és német szövegü füzet jelent meg e czimmel. A hét szines műlap Ströhlnek művészetét dicséri, ki a czímerrendezés alkalmával a legfelsőbb kézirathoz mellékelt czímerrajzokat készitette osztrák részről.
Az I. műlap az osztrák tartományok középczímerét, a II. ennek megnagyitott pajzsát, a III. az osztrák tartományok kisczímerét, a IV. a magyar szent korona országainak egyesitett czímerét, az V. a közös intézmények használatára szolgáló középczímert, a VI. a magyar szent korona kisebb egyesitett czímerét és a VII. műlap a közös intézmények használatára szolgáló kis czímert mutatja be. A műlapokon kivül a felsorolt czímereknek legfelsőbb kézirat szerinti német és magyar leirását és az osztrák középczímer nagypajzsának beosztását tartalmazza a füzet.
A czímerek szerkezete nem lehet jelen ismertetésnek tárgya; csupán a stílussal és heraldikai művészettel foglalkozom e műismertetésének keretében. Stílus szempontjából rá kell mutatnom arra a nem szerencsés körülményre, hogy Magyarország czímerének hivatalosan megállapitott formája nem egyezik meg a közös intézmények használatára szolgáló czímerek magyar czímerének alakjával. A magyar államczímer pajzsformája háromszögletü; a közös czímereké csücsköstalpu. E pajzsformát a franczia heraldikában igen gyakran látjuk; nálunk azonban és a németeknél soha. Maga Ströhl is Herald. Atlas cz. müve V. táblájának 4. ábráján teljesen hasonló pajzsot mutat be, mint XV. századbeli franczia háromszög-pajzsot. Az osztrák tartományok czímereit is teljesen jól el lehetett volna helyezni a mienkhez hasonló háromszögpajzsban s igy nem kellett volna e kevésbbé szép és idegenszerü pajzsformát kölcsönöznie a francziáktól.
A magyar középczímer szivpajzsa – a kisczímer – igen kicsiny s alacsonyabbra van helyezve, mint a magyar hivatalos czímerrajzon. A kettős kereszt magas és keskeny; keresztgerendái igen közel vannak egymáshoz, s ezért nem oly monumentális, mint a magyar hivatalos czímerben. A hármas halom idegenszerüen van stilizálva; a középsőn nyugvó nyilt korona a munka magyar czímerábrázolásának mindnégy példáján más, a hivatalos formától elütő, hol cipripedium levelü korona van ábrázolva; Ströhl nagyobbára kissé csucsos lóhere-levelüt rajzolt. – A dalmát czímer oroszlánfejeit zöld szemmel és ékköves koronával ábrázolja a szerző, a magyar hivatalos megállapitás ellenére. – Erdély sasának szárnytollai a négyszögü mezőben fektetett félkört töltenek ki, mintha e czímerkép valamely kerektalpu, vágott pajzs alsó mezejéből helyeztetett volna változatlanul a czímerbe, holott e czímerképnek – mint a magyar hivatalos czímerben – be kellene töltenie a mezőt. Erdély czímerének bástyái is igen magasak. – Bosznia-Herczegovina czímerképe még nagyobb eltérést mutat. A magyar hivatalos rajzon a kar természetes, gomolyalaku felhőkből nyulik ki; Ströhl e felhőket heraldikánkban szokatlanul rendszeresen összehajtogatott fodorszerüen ábrázolja. – Fiume czimere sziklájának és kékkel bélelt koronájának formáját szintén a magyar hivatalos czímerrajz szerint kellett volna ábrázolnia, mert ebbe a város 1659. évi czímerlevele szerint vétetett fel.
Nem volt szerencsés ötlete szerzőnek az sem, hogy a két országczímert összekötő genealogiai czímer pajzsát más alakura formálta, mint a két nagypajzsot. Kétféle pajzsformát egy czímerművön használni nem stílusos.
A hatodik lap a magyar szent korona országai egyesitett czímerét mutatja – a magyar kisczímert a sakkozott ékkel (Horvát orsz.). E czímer, mint a legfelsőbb kézirat is rendeli, egymagában nem nyer alkalmazást s igy kár volt külön lapon közölni, mikor a következő lapon, a közös kisczímerben, amugy is megtalálható. – Talán épen e rajz okozta a félreértést, hogy a Leipziger Ilust. Zeitung koronázási számának czímlapjára, a hivatalos szénutalványra stb. hibásan e czímer került.
A füzetnek, melyről nem tudni, hogy hivatalos kiadvány-e, nyomdai kiállitása elsőrangu, dicséretére válik a bécsi cs: kir. udvari és államnyomdának.
