Garamhalászi címere

Garamhalászi címere

Garamhalászi címere

Garamhalászi (Ribár, szlovákul: Rybáry) címere. Szliács városrésze, 1960-ig önálló község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zólyomi járásban.

A címer egy régi pecsét alapján lett újra rajzolva.

A webhely tartalmai a Creative Commons 4.0 feltételei szerint használhatók fel, kizárólag abban az esetben, ha egyértelműen megjelölik a forrást és a hivatkozásban a https://cimerek.hu oldalra, vagy az adott tartalom webcímére teljes értékű, kattintható link mutat.

cc logo - 1

Győr vármegye történelmi címere

Győr vármegye történelmi címere

Győr vármegye történelmi címere

Győr vármegye (németül: Komitat Raab, latinul: Comitatus Jauriensis, Jaurensis, Arabonensis, Arraboniensis, Javariensis, Raab, szlovákul: Rábsky komitát) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság dunántúli részében. A terület ma Magyarország és Szlovákia között van felosztva. Központja Győr volt.

Földrajz

Győr vármegye a legöregebb magyar vármegyék egyike. Szent István király Győr (Geur)német lovagot nevezte ki győri ispánná. Ő a Győr nemzetség őse, és a város, illetve vármegye névadója is. 1177-ben említik először a ma minden történész által hitelesnek tartott ispánjának nevét. 1185-ben III. Béla magyar király egy oklevele utal a létező győri várispánságra. A vármegye iratai 1552-től a nemesi közgyűlés jegyzőkönyvei 1580-tól folyamatosan fennmaradtak.

Székesfehérvár 1543. évi török elfoglalása után a vármegye Győrtől délre eső területe török hódoltsági terület lett. 1593-ban a vármegyében 493,5 porta 859 adózó családfővel, 1594–1598 közt a vármegye teljesen török kézen volt. Az 1611-es nemesi összeírás szerint a vármegyében: 147 nemes jogállású személy, ebből 10 egyházi személy, vagy testület. 20 győri armalista (birtok nélküli) nemes, 41 bajcsi és bácsai prediális (egyházi) nemes, 30 falusi kisnemes, 4 rác nemes. 1616-ban történik első említése az alszolgabírói tisztségnek. 1619-ben a vármegye lakossága Győr város nélkül 150,25 porta, kb. 15 000 fő. 1623-ban keletkezett első adat a táblabírói tisztségre. 1681-ben Győrben 123 armalista, a vármegyében 15 predialista nemes, és 31 falusi kisnemes volt, 1715-ben pedig a vármegyében 8 nemes, 1517 jobbágy, 418 zsellér, összesen 1943 háztartás. Ebből 1911 magyar, 32 német háztartás. 1719-ben Győr város nélkül a vármegye lakossága kb. 13-14 000 fő. 1785–1790 közt II. József magyar király rendeletére összevonták Győr, Moson, Komárom, Sopron, Vas, Veszprém, Esztergom vármegyéket Győri Kerület néven a győri székhellyel.

A napóleoni háborúk során, 1809. augusztus és november közt a vármegye területe, Csilizköz kivételével, francia megszállás alá került.

1888-ban a vármegye lakossága Győr város nélkül 109 493 fő, területe 1381,11 km². 1918-tól a vármegye Dunától északra fekvő területei Csehszlovákia része lett. 1920-ban a vármegye lakossága Győr város nélkül 90 839 fő, területe 1397 km².

1923-ban Magyarországon maradt területeit a szintén csonka Moson és Pozsony vármegyékkel összevonták, létrehozva Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét, melynek neve a második világháború után Győr-Moson megye lett. Ez az 1950-es megyerendezéskor egyesült Sopron megyével, így jött létre Győr-Sopron megye, neve 1990 óta Győr-Moson-Sopron megye.

Forrás: Wikipedia

A webhely tartalmai a Creative Commons 4.0 feltételei szerint használhatók fel, kizárólag abban az esetben, ha egyértelműen megjelölik a forrást és a hivatkozásban a https://cimerek.hu oldalra, vagy az adott tartalom webcímére teljes értékű, kattintható link mutat.

cc logo - 2

Hajnik címere

Hajnik címere

Hajnik címere

Hajnik címerének újra rajzolása az eredeti pecsét alapján. (szlovákul: Hájniky) Szliács városrésze, 1960-ig önálló község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zólyomi járásban.

A webhely tartalmai a Creative Commons 4.0 feltételei szerint használhatók fel, kizárólag abban az esetben, ha egyértelműen megjelölik a forrást és a hivatkozásban a https://cimerek.hu oldalra, vagy az adott tartalom webcímére teljes értékű, kattintható link mutat.

cc logo - 3

Horvát–Szlavón Királyság címere

Horvát–Szlavón Királyság címere

Horvát–Szlavón Királyság címere

Horvát-Szlavón Királyság

Horvát-Szlavónország vagy a Horvát–Szlavón Királyság (horvátul Kraljevina Hrvatska i Slavonija, németül Königreich Kroatien und Slawonien) Magyarország társországa, a Magyar Királyság autonóm része, Szent István Korona Országainak egyike volt 1868–1918 között. Területe ma döntő részben Horvátországhoz tartozik, csupán legkeletibb darabja, az egykori Szerém vármegye keleti része tartozik Szerbiához, azon belül a Vajdasághoz, valamint néhány település ma Bosznia-Hercegovinához, a Bihácsi kantonhoz tartozik. Területe 42 541 km² volt.

forrás: Wikipedia

A webhely tartalmai a Creative Commons 4.0 feltételei szerint használhatók fel, kizárólag abban az esetben, ha egyértelműen megjelölik a forrást és a hivatkozásban a https://cimerek.hu oldalra, vagy az adott tartalom webcímére teljes értékű, kattintható link mutat.

cc logo - 4

Kassa címere 1502

Kassa címere 1502

Kassa címere 1502

II. Ulászló Kassa számára Budán 1502. december 8-án adott ki újabb címereslevelet. Ez Magyarországon először tartalmazott sisakot (kettőt is), sisakdíszt és sisaktakarót, azaz teljes címert egy városi címerben. Az eredeti angyal pajzstartó is megmaradt.

A pajzsmező is nagymértékben megváltozott. A korábbi, három aranyliliommal díszített pajzsfő alatt a hétszer ezüsttel és vörössel vágott mező hasított lett. A baloldali mezőbe hasított (lengyel) sast helyeztek a király családi címeréből. A pajzstalpban felesége, Anna királyné családi címerének egy része látható. A pajzsforma alul hegyes. A címert az oklevélben részletesen leírták, mely következetes módon ügyel a heraldikai udvariasságra és elvekre. Ez főleg a sas leírásában nyilvánul meg. Külön megadják a sas arany fegyverzetét, kornáját és lóherében végződő pántját. Mivel a bal mezőbe helyezett hasított sas az eredetivel ellentétben balra néz, és az egész sas kétfejű lenne, mindjárt a leírása elején külön megadják, hogy egyfejű sasról van szó. Az angyal teljes alakos lett, a feje körül dicsfénnyel.

A leírást nem a pajzzsal kezdik, hanem a pajzstartóval és a többi címerrésszel. Az angyal öltözéke arannyal szövött ametisztszínű, a haja világos, göndör, drágakövekkel összefogva, a fején aranykereszttel díszített koszorú van. A szárnya égszínkék, arany rögöcskékkel átszőve. Kezeivel a pajzsot tartja, mely alul kihegyezett. A pajzson két ezüst, arannyal koronázott sisak van, arany csatokkal. A sisakdíszek, a felül sárga, alul arannyal pontozott kék szárnyak közepén egy-egy aranyliliom van. A sisaktakarókat „sokszínű, mintha a szél által szétszórt hulló virágok”-ként írják le.

A magyar heraldikában itt jelenik meg először az ezüst sávok magyarázata az ország négy fő folyójával, a Dunával, Tiszával, Drávával és Szávával.

Az oklevél részletesen kifejti a város érdemeit, melyek a kiadását eredményezték (mint pl. testvére János Albert trónkövetelő magyarországi hadjárata II. Ulászló koronázása után, és Kassa egyhónapos ostroma).

A város 1504-ben az 1502-es címeradomány alapján új pecsétnyomót vésetett, mely a magyarországi reneszánsz városi pecsétnyomók egyik legszebb példája. Az ezüst pecsétnyomót, SIGIL LUM CIVITA TIS. CASSA. körirattal Antonius, kassai mester készítette. A város későbbi pecsétjeinek is ez szolgált mintaként, mert az eredeti címereslevelet a város Titkos levéltárában őrizték, a nyilvánosságtól elzárva.

Forrás: Wikibooks

A webhely tartalmai a Creative Commons 4.0 feltételei szerint használhatók fel, kizárólag abban az esetben, ha egyértelműen megjelölik a forrást és a hivatkozásban a https://cimerek.hu oldalra, vagy az adott tartalom webcímére teljes értékű, kattintható link mutat.

cc logo - 5