Arany
Az arany fémek közé tartozó heraldikai színezék. Már az élő heraldika korában is a legelőkelőbb színnek tekintették és kiváltságként gyakran adományozták címerjavítás alkalmával.
A korai címeres levél|címeres leveleken a címer miniatúrájához a valódi fémet használták. Ez idővel a tárolás körülményeitől függően kifakulhat vagy megbarnulhat. Félreértemezéséből eredehetnek olyan későbbi nemheraldikus színek és fémek, mint a barna és a bronz. A jó minőségű festék azonban évszázadokig is megőrzi az eredeti állapotát. Egyes ábrázolásokon fénylő barnás árnyalattal ábrázolják. (Vö. arabeszk)
A szó etimológiája
A francia és angol Or elnevezés a latin aurum ‘arany’ származéka. A magyarban a tiszta fém neve sárarany volt, mely már 1518-ban előfordul. A szó sár- ‘sárga’ előtagja a tiszta, sárgás színére utal. Fogalmát több nyelvben is a sárga jelentésű szóval jelölik: la. aurum fluvum, it. oro gialbo, fr. or jaune.
Szimbolikája
A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek hozzá kapcsolni. Így lett Prinsaultnál a nemesség, jóindulat, emelkedettség, kiválóság jelképe. A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold a cytrineelnevezést használta, mely az alkémiai citrinálás folyamatának fele meg a bölcsek kövének előállításánál. Egyes misztikus filozófusoknál (Johannes Tauler, 1300 k. – 1361) a sárga szín az értelemnek felel meg.
Az arany és a sárga előállítása
Használat előtt krómsárgával kellett keverni vagy néhány csepp gumiarábikummal szétdörzsölni. Helyettesíthették auripigmenttel is, melyet már az ókorban is használtak festésre és gyógyszerként. A görögök arsenikonnak, az idősebb Plinius auripigmentumnak nevezte, a luccai kéziratos receptekben pedig opperment a neve.
Az egyszerű rajzokon a fémek helyett festéket is a használtak. A sárgához használtak növényeket is, mit a sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius). A vörös szín előállításához jóval többre volt szükség belőle, mint a sárgához. Európában használt további növények: festő rezeda (Reseda luteola), festő rekettye (Genista tinctoria), közönséges boróka (Juniperus communis). Mind fölött állt azonban a jóféle sáfrány (Crocus sativus), mely valószínűleg Perzsiából ered. A festék előállításához a virág porzóit használták. Ebből hatalmas mennyiségre volt szükség, de színező ereje még igen nagy hígításban is jelentős.
Forrás: Wikipedia
A webhely képi tartalmai a Creative Commons 4.0 licenc feltételei szerint szabadon felhasználhatók, amennyiben a forrás egyértelműen meg van jelölve, és a hivatkozás egy teljes értékű, kattintható link formájában a https://cimerek.hu oldalra vagy az adott tartalom pontos webcímére mutat.