Ottó magyar király címere

Wittelsbach Ottó magyar király

Wittelsbach Ottó (1261 – 1312. március 9.) a középkori Magyar Királyság egyik rövid ideig uralkodó, de fontos történelmi szereplője volt. A Wittelsbach-dinasztia tagjaként bajor hercegi családból származott, és anyai ágon Árpád-házi vér is folyt ereiben. Uralkodása 1305-től 1307-ig tartott, de rövid ideje alatt a királyi hatalom gyengeségét és az ország belső megosztottságát jól megmutatta. Bár trónra kerülése nagy reményeket keltett, uralkodása nem hozott stabilitást Magyarország számára.

Családi háttér és trónigény

Ottó apja II. Lajos bajor herceg, anyja Árpád-házi Erzsébet, IV. Béla király leánya volt. Ennek köszönhetően a fiatal bajor herceg az Árpád-ház kihalása után jogot formálhatott a magyar trónra. Az 1301-ben elhunyt III. András halálával a magyar királyi dinasztia férfiága megszakadt, és ezzel trónutódlási válság kezdődött. Több európai uralkodóház is igényt tartott a koronára: a cseh Přemysl-ház, az Anjouk és a Habsburgok mellett a Wittelsbachok is.

A magyar főurak megosztottak voltak, így egyesek Ottó pártjára álltak, hiszen Árpád-házi rokonsága miatt törvényes örökösnek tekintették. Mások azonban inkább az Anjou-házból származó Károly Róbertet támogatták, vagy éppen Vencel cseh királyt részesítették előnyben.

Trónra lépés és a Szent Korona megszerzése

A trónharcok közepette Ottó 1305-ben Magyarországra érkezett, és a főurak egy része megválasztotta királlyá. 1305. november 10-én Székesfehérváron koronázták meg a Szent Koronával, amelyet azonban különleges módon szerzett meg: a koronát Erzsébet királyné, III. András özvegye adta át neki, ezzel ismerve el igényét.

A koronázás után a bajor herceg formálisan Magyarország uralkodójává vált, de tényleges hatalma korlátozott volt. A tartományurak, köztük Csák Máté, Aba Amadé és Kőszegi Henrik, gyakorlatilag függetlenül uralkodtak saját területeiken. A központi királyi hatalom gyenge maradt, és Ottó képtelennek bizonyult a feudális anarchia megfékezésére.

Küzdelmek és kudarcok

Az ifjú uralkodó megpróbálta megszilárdítani hatalmát, de több oldalról is ellenállásba ütközött. Az Anjou-párt Károly Róbertet támogatta, aki pápai jóváhagyással erősítette meg trónigényét. Ezzel szemben Ottó főként a német és bajor rokonságára, valamint néhány magyar főúri szövetségesre támaszkodhatott. Bár kezdetben sikerült megtartania a koronát, helyzete egyre tarthatatlanabbá vált.

1307-ben Csák Máté fogságába esett, amikor Gombaszögön vendégség ürügyén elfogták. Bár rövid idő múlva kiszabadult, tekintélye végleg megingott. A főurak többsége ekkor már az Anjou-házból származó Károly Róbertet látta a trón valódi várományosának. A bajor származású király elveszítette a politikai játszmát, és kénytelen volt elhagyni az országot.

Visszavonulás és halál

Miután lemondott a magyar trónról, Ottó visszatért Bajorországba. Bár rövid ideig még használta a „Magyarország királya” címet, ténylegesen már nem gyakorolt hatalmat a Kárpát-medencében. Életének hátralévő éveit a bajor udvarban töltötte, és 1312. március 9-én hunyt el Landshutban. Halála után a Wittelsbach-dinasztia nem játszott többé jelentős szerepet a magyar trónharcokban.

Értékelés és örökség

Wittelsbach Ottó alakja kevésbé ismert a magyar történelemben, mint kortársaié, de uralkodása jól példázza az Árpád-ház kihalását követő trónviszályok bonyolultságát. Bár Árpád-házi leszármazottként jogot formált a koronára, személyes tehetsége és politikai súlya kevésnek bizonyult a hatalom megszerzéséhez. Uralkodása inkább átmeneti epizód volt, amely előkészítette a terepet Károly Róbert felemelkedésének.

A történetírás szerint Ottó inkább a dinasztikus kapcsolatok szimbóluma, mintsem jelentős politikai alak. Rövid uralkodása arra is rámutatott, hogy a középkori Magyarországban a király személyes képességeinél sokkal fontosabb volt a főurak támogatása és a pápai legitimáció. Bár királyként kevés nyomot hagyott, személye mégis hozzátartozik a magyar középkor gazdag és fordulatos történetéhez.

Az eredeti kép forrása: Internet
A szöveg forrása: ChatGPT