Nyustya címere

Nyustya

Szlovákul Hnúšťa. Város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

A pecsétek a dokumentumokon valaha nagy jogi erővel bírtak. A hivatalos dokumentumokat akkor tartották jogerősnek, ha rajta volt a település pecsétjének lenyomata. Ez lehetett függesztett vagy rányomott pecsét. A Nyustya városi címer elemeit tartalmazó települési pecsétek még a 18. század második felében is megtalálhatóak voltak a dokumentumokon. A városi pecsétet a bíró őrizte egy különleges ládában, amely a bírói méltóság jelképéhez tartozott. Mivel Hnúšta városi hivatalának termelése csekély volt, ezért az archívumokban csupán töredékek maradtak fenn. Ezek az Hodejovský-Hnúšťai Kubínyi család levéltárában és a Malohonti Kerület levéltárában találhatóak. Közismert, hogy Malohont területi értelemben nem, de jogilag szoros kapcsolatban állt a Honti vármegyével (itt: Kis-Hont). E területet a Hont-Pázmány család birtokolta. Nyustya, mint ennek történelmi területének része, jogot szerzett a települési címere használatára, amely valószínűleg két különböző szimbólumból alakult ki. A címerváltozat létezése ezt erősíti meg. A motivikus elemek között szereplő égi objektumok, mint a félhold és a csillag valószínűleg az eredeti pecsét szimbólumai voltak. Bár csak találgatni tudunk, hogy az áttört ezüst félhold az éjszakát, míg az arany, hatágú, hegyes csillag a napot jelenti-e, vagy talán a környéken zajló arany- és ezüstbányászatot szimbolizálják. Végső soron biztosan kijelenthetjük, hogy Nyustya címerpajzsa osztott és felosztott formájú. A jobb oldali kék pajzson felül található az átfordított ezüst félhold, az alsó részén pedig az említett arany csillag. A bal oldalon pedig egy vörös, Árpád-házi sáv látható. Az Árpád-ház kihalása után, amelynek családi címere több piros csíkot tartalmazott (pl. Besztercebánya), a települések tiszteletből, mint az állam szimbólumát, átvették ezt a piros sávot a települési címerekbe. A legnagyobb valószínűséggel a nebesi testek Hnúšta címérébe 1657 körül kerültek át a Honti vármegye címeréből, és a törökellenes harcok (félhold) és a korszak jelenét (csillag) szimbolizálták. A város a címere újbóli megújításakor az egyik legkorábbi hitelesített címerváltozatot vette alapul, amely történelmileg és heraldikailag a leghelyesebb. Nyustya címere 1973. július 26-án lett megújítva.

Címere újra rajzolva internetes forrásból.

Nyustya története

Területe ősidők óta lakott. Határában – a Szinyec-hegy oldalában – az egykori aranybányákat védett 3. századi római őrtorony maradványai láthatók.

A magyar állam megalakulása után a Rima völgye a kalocsai érsekség tulajdonában állt. Az érsekség a 12-13. században gazdag aranybányákkal rendelkezett ezen a területen. A bányászat központja ebben az időben Rimabánya volt, mely 1368-ban szabad királyi város lett. Nyusta település a 12. századbankeletkezett, amikor a Máriássy család kastélyt épített ide. Temploma ebben az időben valószínűleg a Templomos Lovagrendé volt. Nyusta első írásos említése az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben található. 1438-ban „Hirmistia”, 1439-ben „Hilistye” néven említik. Régi temploma a 14. század első felében épült.

A 15. században Nyusta a Feledy, majd a 16. századtól a Kubinyi és a Fáy család birtokába került. A települést a 16. században, az I. Ferdinánd és Szapolyai János közti harcok idején többször is feldúlták. A város evangélikus gyülekezete 1540-ben alakult és ők vették birtokba a régi gótikus templomot, melyet egészen 1804-ig, lebontásáig használtak. 1808-ban új templomot építettek. A város katolikus plébániáját csak 1769-ben alapították újra, első kápolnájuk 1788-ban épült.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „NYUSTYA. Tót falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és többen evangelikusok, fekszik Likér, Rima Brezó, Baradna mellett 1/4, és 1/2 mértföldnyire, két vasat kovátsoló hámor is van benne, kaszállója, ’s legelője elég, erdeje az ott lévő hámorok miatt el pusztúlt, de abrontsnak való nyír, és mogyoró fája vagyon elég, fa edényt is készítenek, úgy látszik, hogy arany mosások is vóltak itt; most pedig Osztra nevű hegyen ólomra, és ezüstre jó reménység alatt még eddig egy Bánya haszon nélkűl dolgoztatik, lakosai rész szerént tsapók, rész szerint pedig kovátsok, néhol földgye sovány, és vas vizess.”

A katolikus templom 1801 és 1802 között épült fel. Egykor sok szűrszabó élt itt, szűrszabó céhe 1825-ben alakult meg. 1828-ban 130 házában 1125 lakos élt. Vaskohójának és magnezit bányájának köszönhetően a 19. században rohamosan fejlődött. A rimamurányi-salgótarjáni vasművek vasolvasztója és megnezitpörkölő üzeme működött itt. Északi határában ma is magnezitgyár üzemel.

Fényes Elek geográfiai szótárában eképpen ír a községről: „Nustya, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyében, ut. p. Rimaszombathoz északra 2 1/2 mfdnyire: 262 kath., 1098 evang. lak. Evang. anyaszentegyház. Két vashámor. F. u. a Kubinyi nemzetség.”

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Nyustya, rimavölgyi kisközség, főszolgabirói székhely, 290 házzal és 1803, nagyobbára tótajkú és ág. ev. h. vallású lakossal. A XV. században a Feledyek voltak a földesurai és 1526-ban még Feledy Istók birtokában találjuk. Később a Kubinyiak bírták, azután a Fáy család. Ma Fáy Gyulának és Máriássy Gizellának van itt nagyobb birtoka és úrilaka. A Fáy-féle emeletes kúriát a Kubinyiak építették.

A községet Ferdinánd és Szapolyai idejében többizben feldúlták. Azelőtt nagyon sok szűrszabó volt a községben és a szűrszabó czéh 1825-ben alakult. Van itt magyar olvasókör, a rimamurányi-salgótarjáni vasmű r.-t.-nak vasolvasztója, az egyesült gömöri magnezit-részvénytársaságnak magnezitpörkölője, m. kir. erdőgondnokság, 3 tanerővel bíró ev. népiskola, posta- és táviróhivatal, vasúti állomás. A községben két templom van, ú. m. róm. katholikus és ág. h. evangelikus. Mind a kettő 1802-ben épült. Ide tartoznak Kotlistyo, Massa, Branzova és Brezin telepek is.”

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott (egyben járási székhely volt).

Forrás: Wikipedia