Nyírábrány címere

Nyírábrány

Nagyközség Hajdú-Bihar vármegyében, a Nyíradonyi járásban.

A címer csücskös talpú, kék színű. A címerpajzsban két, egymást keresztező, élével felfele, hegyével kifele néző, ezüstszínű görbe kard látható, fölötte aranyszínű sárgadinnye. A növény megjelenése a falu címerképében nem meglepő, hiszen a múlt század derekán a település jeles dinnyetermesztését külön kiemelték.

A vármegye északkeleti szélén fekszik, közvetlenül a magyar-román államhatár mellett, Debrecentől mintegy 30 kilométerre. Az 5.571 hektár (55,7 km²) területű település természetföldrajzilag a Dél-Nyírség kistájhoz tartozik, egyszersmind része a történelmi és tájföldrajzi alapokon kialakult Ligetalja tájnak és település-együttesnek. Területe a Dél-Nyírség tájegység 100–162 méter közötti tengerszint feletti magasságú, szélhordta futóhomokkal fedett hordalékkúp-síkságának északkeleti részét alkotja, ahol széles sávban alakultak ki szélbarázdák, kisebb deflációs mélyedések. A vadregényes vidéken nagy méretű parabola-, és szegélybuckák a jellemző felszíni formák.

Éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. Az évi napfénytartalom kb. 2000 óra, az évi középhőmérséklet 9,6-9,8 °C, a csapadék évi összege 600 mm. A Nyírségre, mint tájegységre jellemző mikroklímával, – flórával és faunával – rendelkezik. Vízrajzi szempontból a Berettyó vízgyűjtő területéhez tartozik ugyan, de alapvetően száraz, vízhiányos a település.

A felszín közeli üledékek jelentős része futóhomok. A térséget lényegében a homoktalajok uralják, amelyek közül említésre érdemes a mezőgazdasági szempontból csaknem terméketlen futóhomok, a gyenge termékenységű humuszos homoktalaj és kis mértékben a kovárványos barna erdőtalaj. A túlnyomórészt gyenge termőképességű, átlagosan mindössze 6-7 aranykorona értékű homoktalajok inkább csak speciális kultúrák, például az őshonos málna, uborka, paprika, paradicsom, dohány és torma termesztésére alkalmasak.

Növényföldrajzi térbeosztás szerint a térség a Nyírségi flórajárásba (Nyírségense) tartozik. Legjellemzőbb erdőtársulásai a kisebb-nagyobb kiterjedésű ligetes akácerdők. Jelentős felületeket borítanak a homokpuszta-gyepek és a homokpuszta-rétek. Különleges természeti értékkel ugyan nem rendelkezik a terület, ám a futóhomokbuckák és a ligetes, dimbes-dombos, erdős táj sajátos szépsége kivívja a természetkedvelők csodálatát.

Nyírábrány története

A település jelenlegi formájában a Nyírábrány nevet 1901-óta viseli.
Ekkor egyesült Budaábrány kisközség és Szentgyörgyábrány nagyközség.

Budaábrány és Szentgyörgyábrány településrészeket – még mikor önálló települések voltak – számtalanszor átkeresztelték, vagy a köznyelvben máshogy hívták. Így azok nevét külön-külön is vizsgálni kell.

Szentgyörgyábrány

Az 1300-1500-as évek: A település a Szentábrány és Szentgyörgyábrány nevet viselte.

Az 1600-1700-as évek: A török hódoltság idején a település szinte teljesen elpusztult. Ekkor az Ábrány Puszta nevet viselte.

Az 1800-as évek: Az újjáépülő település nagybirtokosa (Eördögh György) Erdélyből és Felvidékről telepít be jobbágyokat a faluba. A települést ekkor – a földbirtokos után – Ördög Ábránynak, később Szent György Ábránynak hívták. A köznyelvben azonban az itt lakók a Nagy Ábrány nevet használták.

Budaábrány

Az 1600-1700-as évek: A település korábbi nevéről írásos nyomok nem igazán lelhetőek fel. A török hódoltság idején viszont az Ábrahám Puszta nevet viselte.

Az 1800-as évek: A szlovák, román betelepítést követően a település a Budai Ábrány, vagy Kis Ábrány nevet kapta.

Az eredeti kép forrása: https://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzati-cimerek (az oldal megszűnt)

Szöveg forrása: Wikipedia és www.nyirabrany.hu