A Magyar Szent Korona Országainak középcímere

Címer

A Magyar Szent Korona Országainak középcímere két pajzsból áll.
A nagypajzs tetején a Szent Korona nyugszik a kisebb boglárpajzs a nagypajzs közepén helyezkedik el, ami Magyarország címere korona nélkül (mivel az a nagypajzs fölött látható). A nagypajzs jobb felső részén Dalmácia, alatta Szlavónia címere, a középcímer nagypajzsának bal felsőrészén Horvátország, alatta Erdély címere. A nagypajzs alsó részén Fiume címere.

A címer 1867 és 1915 között volt használatban.
 Az eredeti kép forrása: Hugo Gerhard Ströhl: Wappenrolle Österreich-Ungarns. Dritte Auflage, Wien 1900, S. 5f.

Mi a középcímer?

A középcímer elsősorban egy ország azon címere, mely külön pajzson a fő tartományokon vagy családi címereken kívül egyéb címereket is tartalmaz, melyek az ország vagy a család fennhatósága alá tartoznak. Általában azonban már nem tartalmazza minden ténylegesen birtokolt vagy csak igényelt terület címerét, melyek inkább már a nagycímer részei.

Magyarország Címere

A m. kir. miniszterelnökség által hitelesített színnyomatú czímerképekkel

Irta: Futtaky Gyula (Budapest, 1891)

[A szöveget minimálisan módosítottam az aktuális helyesírási szabályoknak megfelelően]

A MAGYAR CÍMER alkalmazása körül napról-napra nagyobb az egész országban a zűr-zavar s ellentmondás. Dacára annak, hogy a minisztertanács tavaly határozott a magyar címerrajz tárgyában, teljesen egybehangzólag azon javaslattal, melyet más helyen ez ügyben már tettem, s ezen elhatározásáról minden egyes minisztérium értesítve lett azon meghagyással, hogy ehhez tartsa magát ezentúl az illető minisztérium s alatta álló intézetei és közegei, mégis bámulatos az a sok különböző egymástól teljesen eltérő, de azért egytől-egyig hamis címerkép, melyeket a hivatalos eljárásban, éppúgy mint magánhasználatban alkalmaznak.
Tudtommal eddig csakis 10 hónap óta az országos törvénytár külső borítékán s az idén újonnan vert húsz krajcárosokon láthatni helyes magyar címert, de ez utóbbin is a korona a címer felett nincsen teljesen megfelelő metszetben kivive. A mi egyébként van alkalmazva magyar címernek, összehasonlításnál valóban mosolyt gerjesztő. A «Budapesti Közlöny» naponta teljesen hamis magyar címerrel jelent meg f. évi február elsejéig; a képviselőháznak beterjesztett 1891-ik évi költségvetése hamis címert tüntet tel; de hogy válogatni lehessen, az ugyanazon nap beterjesztett zárszámadásokon egy másik természetesen egész téves, helytelen szerkezetű magyar címer van ábrázolva.
Tájékoztatásul azonban van azután a magyar államnyomda által nyomtatott kormány-előterjesztésen, mely az aldunai vaskapu költségeiről szól és szintén az napon lett beterjesztve, egy harmadik címer eltérő szerkezetben, de az is hamis alakban. A kereskedelmi minisztérium által kiadott statisztikai évkönyv téves szerkezetű címerrajzzal ékeskedik; a posta kiadványain teljesen hamis szerkezetű címer van alkalmazva; ettől eltérőség a távírdaűrlapok ismét más címerrajzot mutatnak fel;
a postatakarékpénztár betétkönyvecskéi a küllapon a ráragasztott, nyomtatott pecsét helytelen címerrajzot mutat fel, de belül az egyes lapokra sárga színekben más magyar címer van nyomtatva, heraldikailag egészen tévesen minden tekintetben, sőt még a korona is eltérőleg van rajzolva.
Azt hiszem e néhány példa elég annak feltüntetésére, hogy mily sajnos tájékozatlanság uralkodik most még inkább, mint valaha e téren s csak még azt az egy tényt említem fel, hogy mindazon gyárosok s kereskedők, a kik a törvény értelmében megkapják azt a jogot, hogy nyomtatványaikon a magyar címert használhatják, teljesen különböző, eddigi tapasztalataim szerint azonban kivétel nélkül helytelen s téves címerrajzokat használnak.
Minthogy alig várható, hogy a kormány a címer törvényes megállapítása tárgyában a közel jövőben a törvényhozás elé javaslattal fog lépni, e kis füzettel kívánok a nagy közönségnek tájékozást nyújtani; tán sikerül mégis némi egyöntetűséget behozni a magyar címer nyilvános használatában, midőn Magyarország kis s közép (külön és egyesített) címerének hiteles rajzát, illetőleg kiszínesített képét és azonkívül a nagy címert fekete lenyomatban mutatom be mindazok számára, a kik ez iránt érdeklődnek.
Nehogy azonban e címerkép magánember véleményeként álljon a közönség előtt, fordultam a nagym. miniszterelnökhöz azon kéréssel, hogy nyilatkozzék, vajon helyesnek, megfelelőnek tartja-e a bemutatott címerrajzot, úgy hogy azt ezentúl mindenki, a ki magyar címer használatára fel van jogosítva, alkalmazhassa.
A m. kir. miniszterelnökség, valamint a belügyminisztérium is az ezen füzetben feltüntetett színes címerrajzokat – a nagy címert nem mutattam be — behatóan tanulmányozták és 189r. évi február hó 23-iki kelettel el lettek látva, a következő hitelesítési záradékkal:

243/M. E.
A fennebb latható címerrajzok a magy. kir. miniszterelnökségnél megvizsgáltatván: úgy az elrendezés, mint a részletekre nézve helyeseknek találtattak.
Budapesten, 1891. évi február hó 23-án.

A miniszterelnök helyett
Tarkovich s. k. álamtitkár.

Mellékes alakiságnak fogják talán sokan a címerkérdést tekinteni, némelyek pedig alárendelt csekélységnek jelezni, de én azt vallom, hogy e tekintetben mindinkább be fog hatolni a közérzületbe az a nézet, hogy minden önálló állam és az államiságra, önállóságra féltékeny nemzeti politikus, valamint az állam történeti fejlődésére súlyt fektető államférfiú soha sem fogja szem elől téveszteni, hogy a címer az önálló állam jelképe, és hogy főkép egy minden részletében teljesen és hitelesen megállapított címerrajz hiánya valóságos eszmezavart idéz elő, a mely válságos időkben rosszakaratú ellenek által még jogfosztás érveül is használható fel.

A képviselőház 1870. július 27-én a magyar történelmi társulat által benyújtott kérvény tárgyalása folytán elhatározta ugyan, hogy egy öt-tagú bizottságot küld ki, mely bizottság a magyar címer hibátlan alakjára nézve javaslatot terjesszen a képviselőház elé. Július 28-iki ülésében megtörtént az erre vonatkozó szavazás és július 29-ikén hirdettetett ki a választás eredménye. Megválasztattak: Henszlmann Imre, Horváth Mihály, Rónay Jáczint, Szathmáry Károly és Pulszky Ferencz. E bizottság megalakult és elnökül Horváth Mihályt, előadóul Henszlmann Imrét választotta és 1871. szeptember 23-án terjesztett be törvényjavaslatot a képviselőháznak.
Ez a törvényjavaslat, melynek szövegét fölösleges itt ismételni, soha napirendre nem tűzetett, de azért a törvényjavaslat bevezetése, mely felemlíti, hogy a címer hamisan használtatik, még máig, 20 év után, is fennáll.
Különben szerencse, hogy akkor ezen teljesen hamis javaslat nem lett tárgyalva, mert kétségtelen, hogy törvénybe lett volna iktatva egy minden tekintetben helytelen címer.
Az akkori munka, sajnos, teljesen meddő maradt s még ma is gyönyörködhetünk azon a figyelmetlenségen, hogy az ország címere, a melynek alkalmazása nemzeti függetlenségünk főbb jelvényéül tekinthető, magában a főrendiházban is háromféle, egymástól heraldikailag egészen eltérő és címertanilag hibás alakban fordul elő.
Ily körülmények közt nem csodálhatni, hogy a magánhasználatban a legképtelenebb címerrajzok láthatók. Az 1883: XVII. t.-cikk a magyar korona országai egyesített címereinek, s az ország külön címerének magánosok, vállalatok és intézetek által való használhatásáról külön intézkedik ugyan, de senki, a ki e címer használatára fel van jogosítva, nem tudta eddig, tulajdonképpen milyen is a magyar címer?, melyet az illető cégén és nyomtatványain használhat. 
Számos kútforrás felhasználása és az érdekelt hatóságok által nekem szívélyesen rendelkezésre bocsátott anyag feldolgozása után írom le a részletes történelmi okadatolás mellőzésével, de minden egyes adat rövid indokolásával a következőkben Magyarország, illetőleg a magyar korona országai címerének rajzát, a mint azt, véleményem szerint, minden kétségen kívül állónak, heraldikailag helyesnek és majdan a törvényhozás részéről is véglegesen megállapítandónak tartom.

Nyári Albert b. kitűnő műve a heraldikáról, sajnos, először is nem osztályozza az anyagot, a min nem lehet csodálkozni, mert ő úttörő volt a magyar irodalomban e tekintetben; de másrészt szorosan csakis Magyarország külön címeréről ad beható felvilágosítást és történelmi vázlatot, míg a magyar korona többi országainak egyes címereiről vagy egyáltalán nem, vagy csak mellékesen, egy-egy rövid jegyzetben emlékezik meg.
Mielőtt az egyes címerrészletek megbeszélésére áttérnék, meg kell jegyeznem, hogy én az 1883. XVIII. t.-c.-ben is használt ama megjelölést: «a magyar korona országai egyesített címere» vagy «az ország külön címere» teljesen tévesnek és helytelennek tartom. Magyarország úgynevezett külön címere tényleg csak Magyarországot illette annak idején, mikor a kapcsolt részek: Erdély, Horvátország, Dalmácia különálló országokat képeztek, de közjogilag a magyar címer, fölötte Magyarország koronája, kétségtelenül a z egész országra vonatkozhatik csak, a mint az ma fönnáll.
Mikor Magyarországnak ezt a címerét használjuk, lehetetlenség azt gondolni, hogy ez oly Magyarországot jelképez, a mely Erdély, Horvátország és Szlavónia nélkül van meg. Az ilyen fölfogás ellen szól, nemcsak az, hogy az unió Erdélyországgal tulajdonképpen nem létezőnek volna tekintendő, hanem az is, hogy Horvátország tényleg külön országnak tekinthetné magát, ép utalással ama törvény helytelen kifejezésére. Én tehát sokkal helyesebbnek, sokkal megfelelőbbnek tartom azt és közjogilag egyedül indokolhatónak, hogy a rendesen úgynevezett külön magyarországi címer jelöltessék «kis címernek», a mint például minden európai államnak címere szintén három, sőt némelyiknél négy fokba soroztatik és a különböző fontosabb vagy kevésbé fontos alkalmakhoz képest használtatik azután a kis címer, a közép címer vagy a nagy címer. Sőt van azután nagyfontosságú államaktusoknál még kommemorativ címer is, a mellyel azonban ezúttal bővebben foglalkozni nem kívánok.
A következőkben tehát rendszeresen használom ezt a kifejezést: «kis címer» azon címerre, melyet eddig Magyarország külön címerének neveztek, továbbá ezen kifejezést «közép címer» azon címerrajzra, mely a magyar korona országai egyesített címere név alatt ismeretes és végre «nagy címert», a melyen az uralkodó ház címere is van, mint legfelsőbb szívpajzs alkalmazva.

Magyarország úgynevezett külön, azaz: kis címerére bátran mondhatni, hogy ha nem is mai alakjában, de alapjában egyike a legrégibb címereknek Európában. Téves ugyan amaz általánosan elterjedt hiedelem, mintha a magyar címerben a kettős kereszt volna a régibb részlet. Ez sokkal későbben, csak az Anjou-házbeli királyok idejében jutott bele; ellenkezőleg a pólyás pajzs az eredeti Árpád-házi címer és ez indokolja, hogy ezen részlet foglalja el Magyarország címerében az első, t. i. címertanilag a jobb-, de a néző álláspontjából a baloldalt.

Századokon keresztül a pólyák felett oroszlánok voltak rajzolva és a pólyák száma igen változott. De történelmileg kétségtelen tény, hogy az oroszlánok kizárólag az Árpád-házbelieknek családi jelvénye, míg az állam címere csakis a pólyás címer volt. Már Nagy Lajos egy érmén előfordul a polyáknak és keresztnek az egyesített pajzsban a jelenlegi mód szerinti alkalmazása. Hazánk címerének ezen egyesítési mód mellett második legrégibb példányát az ország rendjeinek 1385. évi pecséte képezi. Csakhogy itt a kettős kereszt még nem a koronából, hanem egyenesen a középhalomból nő ki. A hármas halmot Verbőczy még nem említi ugyan, de I. Ferdinánd idejében ez már a magyar címer kiegészítő részét képezte. A korona pedig, mint a magyar címer kiegészítő része II. Mátyás alatt jutott a pecséten, az érméken és egyéb műemlékeken heraldikai érvényre.
1608. óta nem történt többé változás Magyarország címerén, s csak a jelen század második felében látjuk, hogy a legnagyobb zavar uralkodik a magyarországi címer helyes rajzának kivitelében.

Kiscímer

Az összes történelmi és heraldikai adatok alapján a mellékelt rajzban színekben mutatom be Magyarország kis címerét helyesen megállapítva. Leírása a következő:

Hasított pajzs, jobbról váltakozva 8 vörös ezüst pólya, balról vörös mezőben 3 zöld halmon álló, egy arany koronából kiemelkedő kettős ezüst kereszt, a pajzs felett a magyar szent korona. Címertartó: két lebegő angyal.

Pajzs

Ennek a címernek minden részlete külön magyarázatot igényel. A pajzs alakjának olyannak kell lennie, mint a rajzban fel van tüntetve. Ez a helyesen rajzolt magyar pajzs. Ettől nagyobb eltérés meg nem engedhető, legföljebb alsó csúcs nélkül, tehát alul egészen gömbölyűen. A felső sarkoknak azonban nem szabad levágottnak lenni. Azok a különbözőleg sujtásozott, girbe-görbe, megszakított, némelykor konvex, máskor konkáv alakú pajzsok soha sem heraldikailag stilizált, helyes címerpajzs-rajzok.

Egyedül az egyszerű íves pajzs, mely fent egészen egyenes vonalat tüntet fel, alkalmazható helyesen. Több mint 8 pólyát soha sem szabad alkalmazni, még kisegítőül sem az alsó végén. Az is minden kételyen felül áll, hogy az első pólya a vörös. Így tünteti ezt fel Kassa városának Nagy Lajostól nyert adománylevele, mely a magyar címer legrégibb ismert leírását tartalmazza, első helyen említve a vörös pólyát és e szerint a nyolcadik pólya az ezüst. A Mária Terézia ma is forgalomban levő tallérjain ugyan fehér az első pólya, de uralkodása alatt ünnepélyes alkalmakkor használt címereken vörös volt a kezdő pólya.

Hármas halom

A hármas halom heraldikailag stilizálandó. A rajz iparkodjék a halom természetes alakját visszaadni, nem pedig távlati és rajztani segédeszközökkel szebb képet alkotni. A három halom közül a két szélső egyforma magasságú legyen, a középső pedig – mint a rajzból látható – kiemelkedőbb, hatalmasabb és ezen foglaljon helyet egy háromágú koronából, kinőve a román ízlésű kereszt, melynek végei nem derékszögben végződnek, hanem lassú átmenetben szélesednek, a mit heraldikai nyelven Tatzenkreuz-nak nevezünk.

Korona

A pajzs felett levő korona mindig hű mása legyen Szt.-István koronájának.
Szt.-István koronájának nevezem, mert megszoktuk évszázadokon keresztül, pedig ez sem helyes elnevezés. «A magyar korona», vagy «a magyar szent korona» az egyedüli helyes kifejezések. Tudvalevő dolog – Pulszky Károly érdekes műtörténeti fejtegetései és különösen Ipolyi Arnold gyönyörű műve ezt a legkisebb részletig tudományosan végleg megállapították – hogy a budai várban őrzött országos kincsünk, a király és a nemzet közt megosztott közhatalomnak jelképe, a magyar korona csak részben Szent-István koronája, mostani egészében pedig két koronának egybeforrasztott alkatrészeiből áll, melyek közt I. Géza királynak bizánci eredetű koronája még sokkal nagyobb műbeccsel bír, mint a II. Sylvester pápa által adományozott szent korona.
Folyton szem előtt tartandó jogmozzanat és jogelv az, hogy a korona jogát és birtokát képezi tulajdonképpen az egész országnak földterülete, és pedig a Szent-István után meghódított vagy megszerzett tartományoké is. Különös tekintettel e fontos elvre, miután a korona jelezte mindig és jelzi most is az összes államhatalmat, meg kell honosítani a «magyar szent korona» elnevezést, mert máskép nem volna használható jogosan, például Horvátországgal szemben, miután Horvátországot csak Kálmán király hódította meg először.
A «szent» jelzőnek fenntartását azonban javaslom, miután e névvel tisztelte meg a közhit és a közvélemény 900 éven keresztül, bár eleinte a szent jelző kétségtelenül István királyra vonatkozott csak.

A régi krónikák különben elnevezték néha apostolinak, gyakran pedig angyali koronának, jelezni akarván azt a hiedelmet, hogy isteni sugallat és angyali közbenjárás és szolgálat által lett volna adományozva. A képviselőház bizottsága tán azért javasolta azt a különös újítást, hogy a koronát hátul egy félig látható lebegő angyal tartsa, a címert pedig külön más két angyal. Az lett volna csak a furcsa elrendezés.

A korona rajzát kitűnő kivitelben bírjuk és a mellékelt képen látható is ennek hű másolata. Soha sem volna indokolt, bárminő más koronarajznak alkalmazása.

De az sem helyes, hogy a korona távlatilag úgy rajzoltatik, hogy az alsó kerület széle íven tűnik fel, mintha az egész korona belseje is volna látható. Ellenkezőleg a korona teljesen a pajzson nyugszik, és így egyenes vonalban rajzolandó. Ez ellen vétettek eddig leginkább, sőt a magyar kir. államnyomda kiadványain hátul lelóg egy kis kereszt, a minek semmi értelme sincs.
Kétségtelen dolog, hogy heraldikailag csak úgy helyes a rajz, ha a korona nem foglalja el a pajzs egész szélességét, hanem két oldalt egy kis hézagot tüntet fel. A koronából lecsüngő láncocskák és ékszerek természetesen elmaradnak. Azok csak akkor alkalmazhatok, ha a korona kivételes estekben a címerpajzs felett lebeg és a címertartók külön tartják azt egy-egy kézzel, de heraldikailag ez sohasem helyes alkalmazás. A koronán a kereszt jobbfelé (a nézőtől balfelé) van hajolva. Természetes, ha a koronát megfordítanók, e kereszt épen a másik oldalra volna hajolva, de a magyar koronának az előrésze az, melyen a megváltó zománcképe látható szemközt, és így a korona mindig azon oldalról tekintendő, a melyről a kereszt jobbfelé van hajolva.

Címertartók

A címertartó angyalok szintén heraldikailag stilizálandók: bő redőzettel és ha csak valamiként feltüntethető, legyen helyzetük középút az állás és lebegés között, a mint az a mellékelt rajzban, mely a nagy címert mutatja, látható. Az általánosan elterjedt fogalmak szerint, az angyalok női alakokat tüntetnek fel, pedig azt hiszem, ez is téves. Én ugyan szemtől-szembe még nem láttam angyalokat, de a mennyire azt a szent könyvekből s legendákból tudjuk, mindig férfineveket adtak nekik: Rafael, Gábor, Mihály stb. Női nevű angyalokról sehol sem tétetik említés. Én tehát eltérőleg Ipolyi Arnoldtól, a ki gótikus redőzetet kívánt s valóban a közfogalmakkal ellenkező angyalokat rajzoltatott, azt hiszem, hogy hullámzó redőzettel fiatal férfiak vagy nem nélküli alakok volnának rajzolandók.

Oroszlánokat pajzstartóknak alkalmazni teljesen helytelen és magyartalan. Az oroszlánok az osztrák címer tartói s valóban csodálandó, hogy a belügyminisztérium és a rendőrség mindenütt szó nélkül tűri ezen osztrák jelvényeket, különösen a fővárosban. A címertartók egyébiránt csakis különös alkalmakkor, királyi pecséteken vagy állami épületeken alkalmazandók és különben elhagyandók.
Nem kevésbé fontos, mert ez használandó, az 1868-iki XXX. törvény értelmében, mindenütt, a hol Horvátország ügyeiről van szó — a magyar korona országainak úgynevezett egyesített, de helyesebben, közép címere.

Ennek pontos, megtámadhatatlan megállapítása már sokkal nehezebb volt, de minden ellenvetésre tudok kútforrásra hivatkozni, a következő heraldikailag egyedül helyes közép címer összeállítására vonatkozólag:

Középcímer

A magyar korona országainak (egyesített) közép címere áll:

Egy nagyobb külső pajzsból, melynek közepét egy kisebb belső pajzs födi. Ezen közép pajzsot Magyarországnak fennebb leírt címere foglalja el. A külső pajzs négy mezőre osztatik.

Ezeknek elsejében Dalmátország címere van:
Három koronás arany leopárdfej, kék mezőben.

A másodikban Horvátországé: Ezüst és vörös színnel 25-ször kockázott pajzs.

A harmadikban Szlavónia címere: A két pajzs közepét átszelő két ezüst habos pólya, melyek közt vörös mezőben természetes színű nyest jobbra fut. A felső kék mezőben egy hatágú arany csillag.

A negyedik mezőben Erdély címere van: Vörös pólyával vágott pajzs, a felső kék mezőben aranycsőrű, vörös nyelvű, emelkedő, jobbra néző sas, jobbról arany Nap, balról megújuló ezüst Hold. Az első arany mezőben pedig hét (fent négy, alant három) vörös, három ormú vár.

A harmadik és negyedik mező közé alulról beékelt mezőben Fiume címere látható: Vörös mezőben kék bélésű s kék szalagos hercegi korona alatt álló, fekete, balra néző, kétfejű sas, kiterjesztett szárnyakkal s vörös nyelvekkel. A sas jobb lába sziklán áll, bal lábát pedig a sziklán fekvő hosszúkás korsón tartja, melyből bőven ömlik víz a sziklát három oldalon környező tengerbe.

Ezen egyesített címer felett van a magyar koronának hű mása, szinten úgy, hogy nem az egész címerpajzsot födje be.
A pajzstartó ugyanaz a két lebegő angyal, mely a magyar címernél alkalmaztatik.

Miután ezen összeállítás nemcsak a szokásos címerrajzoktól, de az egyes magyar pénznemeken előforduló címertől, sőt azon címerképtől is teljesen eltér, melyet a képviselőház kiküldött bizottsága a törvényhozásnak ajánlott, és attól is, mely a képviselőház elnöki emelvényen látható, szükségesnek tartom, hogy úgy az összeállítást, mint az egyes címerek alkatrészeit behatóbban indokoljam.
Heraldikailag egyedül azon címerpajzs-beosztás helyes, mely hozzávetőleg egyenlő, de minden esetre arányosított hasítást tüntet fel. A képviselőház bizottságának javaslata ettől egészen eltért. Sajátságos lett volna az egyes címerek oly csoportosítása, hogy a főpajzson, a belső pajzs által részben födve ugyan, a dalmát, horvát és szlavón címer mintegy félkörben felül állana, lent azután, külön, de alig érthető rajzban Erdély címere lenne; s hozzá még Fiume címere külön fedné a magyar és horvát pajzsot. Ez minden irányban heraldikailag éppúgy mint államjogilag téves összeállítás volna.
Azon határozott nézetben vagyok, hogy a kapcsolt országok címerei közt a legelső hely Dalmátország címerét illeti, nem pedig mint eddig majdnem mindenütt szokásban volt, még a forgalomban levő magyarországi pénzverdékből kikerült pénznemeken is, hogy első helyen a horvát címer legyen. A dalmát címer volt első helyen a múlt század minden hivatalos pecsétjén s e tekintetben kétségtelenül legmérvadóbb a Mária Terézia idejében használt címer; miután Mária Terézia nagy súlyt fektetett a magyar címer használatára annak egybeállítását s rajzát hosszasabb tanulmányok után állapította meg s a magyar kancellária levéltárában található okmány világosan mutatja, hogy a dalmát címer foglalja el az első helyet.
De különben is történelmi tény, hogy Horvátország tulajdonképpen eleinte nagyobb részt Dalmáciának, Knintől Spalatóig terjedő részéből állt s csak később terjedt tovább. A kapcsolt országok zöme tehát Dalmáciából indult ki. Címerrajzom helyességét különben legjobban bizonyítja azon köztudomású tény is, hogy Ő felsége megállapított hivatalos címe úgy hangzik: «I. Ferencz József, Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyarország, Csehország, Dalmátország, Horvátország s Szlavónia királya». E címben Horvátország s Szlavónia előtt Dalmácia áll. Első helyre teendő tehát a magyar koronához tartozó kapcsolt országok címerei közül a dalmát, utána következik természetesen második helyen a horvát, harmadik helyen a szlavón s negyedik helyen az erdélyi címer.
Igaz, a mai közjogi helyzet mellett tulajdonképpen Erdély címerét külön nem is kellene használnunk, sőt helyette indokoltabb volna talán Bosznia címerét alkalmazni; de a történelmi fejlődés mégis annyira mérvadó, hogy az erdélyi címert, ha nem is ugyanazon célzattal, de ugyanazon indokból fel kell venni, a hogy felvesszük Dalmátország címerét, daczára annak, hogy Dalmátország tényleg nem kapcsolt része többé a magyar korona országainak.
Hogy Fiume címerét is egészen külön, önállólag alkalmazandó, nem szorul bővebb magyarázatra. Közjogi felfogásunk és helyzetünk nem engedi azt, hogy Fiume, mint a magyar korona országainak külön kapcsolt része a címerben világosan feltüntetve ne legyen. Elég sajnos, hogy ezt ép Horvátország, sőt a fiumei kormányzó sem használja.

Dalmácia

A mi már most az egyes címereket illeti, legkevesebb kételyt a dalmát címer okoz. Dalmácia címerét mindig úgy rajzolták, hogy három koronás fej kék mezőben volt látható; csak a tekintetben volt többnyire eltérés, hogy rendesen oroszlánfejeket rajzoltak; a kútforrások azonban azt mutatták, hogy csakis három leopárdfej a helyes.

A különben oly egyszerű, és az ember azt hihetné kételyt nem is kelthető horvátországi címer eddig, igen különbözően lett ábrázolva; többnyire csak 16, gyakran ismét 20 kockából és a mi a legsajátszerűbb, rendesen vörössel kezdődő kockákból összeállítva. Minden régi okmány azonban az ellenkezőnek a helyességét bizonyítja; huszonötször kockázott pajzs az egyedül helyes s az első kockának fehérnek, illetőleg ezüstszínűnek kell lennie. Hangsúlyozom külön az «ezüst» szót, mert a heraldikában tiszta fehér szint nem ismernek s a fehér szín mindig ezüstöt jelent, míg a sárga mindig aranyt. A címerfestők gyakran egészen kényük szerint készítik a címereket és ha kérdést intéztem egyikhez vagy másikhoz, hogy miért nem tartja magát a megállapított rajzhoz, azt felelték gyakran, hogy így nem illenek egymáshoz a színek, ezeket szebben kell összeállítani.

Szlavónia

Szlavónország címere a legkülönbözőbb, néha valóban mosolyt gerjesztő alakban lett rajzolva és alkalmazva, jóllehet erre nézve is vannak a különböző levéltárakban egybehangzó világos adatok. Leginkább az ellen vétettek eddig, hogy a középpólyákat egyenesen rajzolták, pedig csakis habos pólya a helyes. A nyesttel is történt különféle kísérlet; majd jobbra majd balra fut, mindenféle színeket játszik s a pólya, melyben szalad, majd vörös, majd kék, sőt néha zöld is. A tudományos körökben legnagyobb kétely azonban a hatágú csillag színe iránt támadt, majd ezüst, majd arany színűnek jelezték, de az akadémiának, éppúgy mint az archeológiai társulatnak hosszasabb kutatásai után egész határozottan az országos levéltárnoknak ama nézetéhez csatlakoztak, hogy ezen hatágú csillag aranyszínű. A pajzsmezo színe tekintetében is eltérők a nézetek; pedig az iránt, hogy az kék, komoly kétely nem támadhat.

Erdély

Erdélyország címerére nézve sem tudtak a használatban biztos megállapodásra jutni. Leginkább történt tévedés a holdnak alkalmazásában. Majdnem minden, még a pénzverdéből kikelt pénznemeken alkalmazott erdélyi címerben is a félhold nem megújuló, domborodó ☽ — ami egyedül helyes — hanem apadó, csökkenő ☾. A legtöbb erdélyi címerben pedig teljesen hiányzik a nap, pedig az kétségtelenül kiegészítő része a címernek. A mellékelt címerrajzban természetesen csak egy részét láthatni a napnak, miután a magyar címert feltüntető szívpajzs azt részben elfödi. Sőt a rajzban nincs is meg a kellő arány, nehogy egészen el legyen fedve a nap és a sasnak jobb szárnya. Sok helyütt eddig a várakat sem alkalmazták helyesen. Az összes mérvadó régi okmányokon e váracskák úgy vannak rajzolva, hogy felül négy, alul három látható. Meg kell jegyeznem, hogy csakis három ormú vár a helyes. Sok régi erdélyi címerben ezen váraknak nincsen ablakjuk, hanem csak kapujuk, én azonban mégis helyesebbnek tartom az ablakos várakat.

Fiume

Fiume címeréből Mária Terézia idejéből szintén van eredeti okmány. Az okmányban a leírás oly világos és minden kétséget annyira kizáró, hogy e címer iránt kétely nem támadhat; csakhogy ott a szikla alatt még azonkívül ezen szó «Indeficienter» van egy szalagon felírva. Ezt egyesített címernél heraldikailag nem lehet alkalmazni, annál kevésbé, mert ez úgy tűnnék fel, mintha a felirat az egész címerre vonatkoznék. Még e tekintetben is vétett a képviselőházi bizottság beterjesztett törvényjavaslatában. A koronának okvetlenül kék bélesűnek kell lenni, hogy ez által is jeleztessék az, hogy nem az egész korona fémből való. Heraldikailag ritka eset ugyan, de azért mégis keresztülvihető, hogy a sasoknak vörös mezőben vörös nyelvük van, miután a czimertanban két egymástól igen eltérő vörös szint különböztetnek meg; a cinóbert s a bíborvöröst. A tenger világoskék színben tartandó és nem veszi körül a sziklát minden oldalról, mintha sziget lenne, hanem csak féloldalt. Sajnos, hogy az akadémia az eredeti adomány-levél lemásolásánál nem járt el eléggé gondosan, mert a kettőnek összehasonlításánál kitűnt, hogy néhány szó ki volt hagyva, egy pedig helytelenül fordítva.

Ha a címer megállapításában politikát akarnánk űzni, vagy ha vonatkozásokat engednénk meg magunknak, talán joggal lehetne felvetni ama kérdést, vajon nem kellene-e Bosznia címerét is a magyar egyesített címerben legalább jelezni. Talán el fog jönni annak is az ideje, de ezúttal csak azon nézetnek adok kifejezést, hogy nem a horvát tudósoknak mivel sem bizonyított állítása helyes, hogy t. i. Bosznia címere kék mezőben levő liliomos korona, hanem hogy Bosznia címere kétségtelenül: vörös mezőben kardot tartó kar.

Szorosan véve kommemoratív címerbe, a melynek használata és alkalmazása bizonyos estekben nincsen kizárva, tényleg felveendő Boszniának, de azonkívül Rámának s Kumániának a címere is, sőt Rosenmann, Kelemen, Récsy de különösen Ipolyi szerint a magyar korona országainál ilyen emlékeztető elnevezése alá tartozik joggal még Szerbia, Galicia, Lodoméria, Oláhország és Moldva, Beszarábia és Bolgárország.

A magyar korona országainak a fennebb leírt közép-címere volna alkalmazandó mindenütt ott, a hol a magyar állam ünnepélyesebb jelképeztetéséről van szó, minden minisztérium által, és azonkívül mindig ott, a hol a horvát kiegyezési törvény ezt egyenesen előírja, bár használhatja, sőt kell is hogy használja kevésbé fontos, mondhatni mindennapi használatnál az úgynevezett közös minisztériumok mindegyike, tehát a kereskedelmi vagy honvédelmi minisztérium, a kis címert is. Oly állami okiratokon alkalmazandó pecsétekben azonban, melyek Ő Felsége a magyar király által, vagy nevében adatnak ki, a magyar korona országainak egyesített ezen címerében, mint kisebb szívpajzs felveendő még véleményem szerint az uralkodó ház címere is és ez volna ezután együtt a nagy címer.

Nagy címer

Ezen címerben foglal helyet a középcímer közepén mint legbelsőbb szívpajzs a következő címer:
Kétszer vagyis három vészre hasított pajzs, melynek jobb, keskeny hosszúkás arany mezejében vörös koronás oroszlán ágaskodik. A középső hasonló nagyságú vörös mezőt egy ezüst pólya szeli át egyik sarktól a másikig és végre balra arany mezőben három ezüst csonka rigóval megrakott vörös pantallér látszik.

Ez hármas címer: Az első, t. i. a Habsburg-házé, második Alsó-Ausztriáé s a harmadik Lotaringiáé. Ez együttvéve a mostani habsburg-lotaringiai uralkodóháznak a családi címere. A pantallér harántos pólya.
E címert természetesen úgy kell bele rajzolni – amint az a mellékelt fekete rajzban látható, – hogy e szívpajzs csak oly arányokban alkalmaztassék, hogy az általa fedett közép pajzson Magyarország címerének főalakjai, a pólyák, de különösen az apostoli kereszt kettős elágazása el ne takartassék.
Addig is, míg e törvényhozás foglalkozni fog ezzel a nagyfontosságú kérdéssel, tájékozást akartam nyújtani ez ügyben lehető, hiteles alakban. Még a tankönyvekben is, amennyiben e kérdéssel általánossággal foglalkoznak, a legnagyobb zűr-zavar uralkodik a magyar címer tárgyában. A középtanodát végzettek hozzávetőleg sem tudják, milyen hát valójában a magyar címer. A közjogi tanulmányok sem adnak e tekintetben biztos tájékozást, a mint sajnálattal tapasztaltam azt minden egyes esetben.

A magyar miniszterelnök egyetértve a belügyminiszterrel szokta megadni a törvény értelmében a magyar címer használatára egyeseknek, akik arra méltók, az engedélyt. A miniszterelnök tulajdonképpen köteles volna ezen engedély megadásakor az illető félnek mindig megmondani, hogy milyen is a helyes magyar címer. Meg kellene azonkívül hivatalból meghagyni, hogy minden címerfestő más címert, mint a mellékelt rajzban bemutatott címerképet ne fessen. Sőt a közoktatásügyi miniszternek oda kellene adni minden iskolának, értem ezalatt a népiskolákat is, a magyar címernek ezen helyes rajzát. Hadd lássak a tanulók már az iskolában, milyen a magyar címer hiteles alakban. 
Remélem és hiszem, hogy a magyar miniszterelnök és a belügyminiszter ezentúl mindig azon lesznek, hogy helyes címerrajzot alkalmazzon minden egyén, a hol ez hivatalból alkalmazandó. Első sorban fel volna szólítandó a magy. kir. államnyomda, hogy csakis eme hitelesített címerrajzot használja minden nyomtatványán; meg kellene küldeni minden alantas hatóságnak, hogy szorosan ehhez tartsa magát és a mi legfontosabb a kereskedelmi minister utasítsa minden közegét, tehát a posta— és távirda-hivatalokat is, hogy kivétel nélkül összes nyomtatványaikon, az űrlapokon használják csakis a hitelesített helyes címert. Még a levélbélyegeken alkalmazott magyar korona rajzát is meg kell változtatni, mert nem felel meg egészen az eredeti másának. Ügyelni kell arra is, hogy Horvátországban is mindenütt csakis magyar koronával használhassak a horvát külön címert is, ha már nem alkalmazzák, a mi egyedül helyes, a középcímert.

Ha a törvényhozás addig talán nem i s foglalkozik a kérdéssel — hisz tényleg van sok fontos teendője — az új parlamenti épület homlokzatán alkalmazandó magyar címer legyen legalább helyes és ez iránt is már most kellene a mérvadó köröknek intézkedniük. Legyen egyszersmind az üléstermekben alkalmazandó címerkép avval teljesen egybehangzó és helyes és nem úgy mint most, midőn a képviselőház elnöki emelvényén is egy címertanilag helytelen címerkép látható.
Végül fel kell még említenem, hogy a külképviseletben elkerülhetlenül érvényt kell szereznünk a magyar címernek. Egy közös címert nem tartok alkalmazhatónak és olyannak összeállítására nem is vállalkoznám soha, de a megoldás nagyon egyszerű: az osztrák címer mellett egészen egyrangúlag alkalmazni kell a magyar címert, a két egyenlő nagyságú pajzs élesszögben egymás mellett pompás kép, és nagyon jól egybeférök.

Forrás: Wikipédia, Arcanum