I. Károly magyar király címere

Címere

I. Károly, mint a többi Anjou-házi királyok, örökösödési jogukat hangsúlyozandó megtartották, és kiegészítették az Anjouk családi címerében szereplő liliommal. A liliom az Anjou-ház jellegzetes szimbóluma volt, amely a királyi méltóság és a dinasztikus örökség vizuális kifejeződése. Ennek nyomán a 15. században a vegyesházi uralkodók többnyire szintén beillesztették saját családi címerükbe a liliomot, így jelezve a dinasztikus kapcsolódást az Anjou-házhoz és a magyar királyi családhoz. A címer tehát egyszerre hordozta a családi örökséget és a politikai legitimációt, amit az uralkodó érvényesíteni kívánt.

A magyar és Anjou-címerek egyesítése azonban nem I. Károly királytól származik. Már korábban is előfordult, hogy a két ház címerjegyei egyesültek, amit több történelmi példával is alátámaszthatunk. A magyar és az Anjou királyi házak rokonsága V. István magyar király leánya, Mária révén jött létre. Mária 1270-ben került Nápolyba, mint Károly nápolyi trónörökös arája, majd 1285-ben férjével együtt a nápolyi trónra emeltetett. Férje 1309-ben bekövetkezett haláláig Mária Nápoly királynéja maradt, és özvegysége alatt sem hagyta el Nápolyt, hanem ott élt 1323-ban bekövetkezett haláláig. Már Mária nápolyi királyné idején is használatban volt a magyar Anjou-címer, amit a nápolyi klarisszák számára építtetett templomok magyar Anjou-címerpajzsai is igazolnak.

I. Károly magyar király

közismert nevén: Károly Róbert, születési nevén: Caroberto Nápoly, 1288 – Visegrád, 1342. július 16. Anjou-házi magyar király 1308-tól haláláig. Bár már 1301-től koronás, de csak az „Anjou-párt” részéről elismert uralkodó. Nagyanyja Árpád-házi Mária nápolyi királyné volt. Érvényesen (harmadszorra megkoronázva) 1310 és 1342 között uralkodott. A történettudomány 1308-at, az őt érvényesen királlyá választó országgyűlés évét tekinti uralkodása kezdetének. Ő volt az Anjou-ház magyar ágának alapítója, Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia elsőszülött gyermeke, V. István magyar király dédunokája. A Képes krónika szerint születésekor „elsőbben otthon Carobertónak, vagyis Károly Róbertnak neveztek, Magyarországon pedig elhagyván Róbertot, a magyarok Károlynak hívták.”

Nyugati és északi politikájával igyekezett olyan szövetségi rendszert kialakítani, amely ellensúlyozza a Német-római Császárság nagyhatalmi helyzetét, valamint gazdaságilag is kedvezőbb helyzetbe hozza Magyarországot. A honor rendszer kiépítésével a regálé – királyi jogon szerzett – jövedelmekre alapozva pénzügyi reformokat hajtott végre, amivel jelentősen megnövelte a kincstár bevételeit. Uralkodásának második felében jelentős gótikus építkezések folytak, ekkor épült például a visegrádi királyi palota, a soproni ferences kolostor káptalanterme, átépült a diósgyőri vár, valamint gótikus szárnyakkal bővült a székesfehérvári koronázóbazilika is. Energikus politikájának köszönhetően 1342-es halálakor erős országot hagyhatott fiára, Lajosra.

Az eredeti kép forrása: Internet
Szöveg forrása: Wikipedia

A webhely képi tartalmai a Creative Commons 4.0 licenc feltételei szerint szabadon felhasználhatók, amennyiben a forrás egyértelműen meg van jelölve, és a hivatkozás egy teljes értékű, kattintható link formájában a https://cimerek.hu oldalra vagy az adott tartalom pontos webcímére mutat.

A címer másik változata