Egyek címere

Egyek

Egyek nagyközség Hajdú-Bihar vármegyében, a Balmazújvárosi járásban.

A címeren zöld színű pajzsban élével heraldikailag balra fordított ezüstszínű ekevas, két oldalán alul szárával összeérő arany búzakalász.

Fekvése

Hajdú-Bihar vármegye legnyugatibb települése: a megyeszékhely Debrecentől 60 kilométerre fekszik, nyugati határszélének egy szakaszán már a Tisza folyik. Területe határos Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyékkel is, sőt egy rövid szakaszon még a Tisza túlpartjára is átnyúlik.

Népesebb különálló településrészei: Félhalom, a központjától 2 kilométerre délnyugatra, Telekháza 4 kilométerre északkeletre, valamint Ohat, légvonalban körülbelül 8, közúton 9-10 kilométerre keletre.

A közvetlenül határos települések: észak felől a borsodi (a Tisza túlpartján fekvő) Tiszadorogma, északkelet felől Tiszacsege, délkelet felől Hortobágy, dél felől Kócsújfalu (Tiszafüred különálló településrésze), délnyugat és nyugat felől pedig a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Tiszafüred.

Nevének eredete

Szabó Károly történész szerint nevét Edekon hun követtől nyerte. Szerinte „mindenképpen ősnépek telephelye volt, kitűnik abból, midőn 1868-ban a községtől délnyugatra szőlő ültettetett, a földből igen sok urna… és bronztárgy ásatott ki”.

Pais Dezső a „szent” jelentésű ügy, üd, így ad, egy szavunkból magyarázza „-k” vagy „-g” kicsinyítő képzős származékként.

Györffy György mindezekkel szemben Ügyek személynevünkben egy honfoglalás előtti időből átvett régi török, „ügő” (méltóságot jelölő) köznév magyar „-k” képzővel bővült alakját látja.

Egyek története

A Tisza árteréből kiemelkedő területen már az őskorban is laktak. A községről Priszkosz görög történész is beszámol. Írásos forrásokban viszonylag későn (1322)-ben bukkant fel, de ekkor már egészen bizonyosan régen létezett. Ezt jól mutatja, hogy első templomát Szent István tiszteletére építették a 12. század elején. A község a tatárjárásban elpusztult, csak a 13. században telepítették be újra. A tatárjárás után a magukat a faluról elnevező középbirtokos Egyekiek tulajdona volt – az Egyeki családról 1367-ig vannak adatok. Később a falu az Ohati, a Bérczy, a Linkai, majd a Zelenay család birtokába került. Zelenay Gergely 2000 aranyforintért nagy-luchei Dóczy Orbán egri püspöknek adta el. Mátyás király Budán kelt oklevelében olvasható, hogy Nagylucsei Dóczy Orbán egri püspök 1487-ben Egyek (Ethyek) faluban élő „népeinek és jobbágyainak” megszerezte a kiváltságot, hogy áruikkal háborítatlanul közlekedhessenek szerte az országban, és az egri püspök egyeki jobbágyait törvény elé vinni csak az egyeki bírákkal és esküdtekkel egyetértésben lehet. A birtokot Dóczy István szerémi püspök (Orbán unokaöccse) 1492-ben az egri káptalannak adományozta.

Miután Szolnok 1552-ben elesett, a törökök a szolnoki szandzsákhoz tartozó adózó helynek írták össze. 1615-ben a bajomi vár tartozékaként tartották számon.

A 16. század második felében a lakosság nagy része református hitre tért, és 1621-ben Egyeknek már bizonyosan volt református temploma is. Legrégibb úrasztali (református) kelyhe 1694-ben készült.

A második hajdú felkelés után a bajomi uradalom tartozékaként Nagy András hajdú generális kapta meg. A török kiűzése után az egri káptalan, mint a hajdúk előtti jogos tulajdonos visszaperelte, mint a szomszédos települések legtöbbjét.

A református lakosság 1700-ban még kedvező szerződést kötött az akkor Kassán székelő egri főkáptalannal, de az évszázad második felére a káptalan megemelte a földesúri terheket és erőszakos rekatolizációba kezdett, amiért a lakosok tömegesen költöztek el. Ehhez döntő lökést adott az 1773-ban, a reformátusok rovására végrehajtott úrbéri rendelet. Az elűzöttek többsége 1773-ban a Vay család csegei birtokán, az Árkus-parton húzta meg magát, majd 23 év múlva az Arad vármegyei Kispereg pusztán telepedtek le. Magukkal vitték harangjukat és klenódiumaikat is. A reformátusok kiűzetésére ma a katolikus templom előtti kőkereszt emlékeztet.

A reformátusoknak volt temploma a Hunyadi út 45/a alatt. A templom egészen az 1990-és évekig üresen állt, a rendszerváltás óta virágbolt üzemel benne. A reformátusok létszáma az 1960-as évekre 30–40 főre csökkent, ekkor a templomban még istentiszteletet is tartottak.[forrás?]

A falut a káptalan a 18. század végén — Szentmargitához hasonlóan — római katolikus vallású palócokkal népesítette be újra.

Fejlődése a 19. században, a Tisza szabályozásának idején vett újabb lendületet. Ez sok embernek adott munkát, árvízmentesített, kitűnő talaja pedig szántóföldi művelésre is alkalmas volt.

A falu sokáig Szabolcs vármegyéhez tartozott, majd az 1876. XXXIII. törvénycikkel megalakított Hajdú vármegyéhez került.

Az első világháborúban 229 egyeki esett el, a másodikban ennél is több.

Az első világháború és a Tanácsköztársaság után a falunkban egy vékony, gazdagodó parasztréteg alakult ki.

Az eredeti kép forrása: https://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzati-cimerek (az oldal megszűnt)
Szöveg forrása: Wikipedia