Bedő címere

Bedő

Románul Bedeu, község Hajdú-Bihar vármegyében, a Berettyóújfalui járásban.

A címer kék mezőben ezüstszínű sarlót és ekecsoroszlyát ábrázol, melyet aranyszínű búzakalászok fognak közre. Ezek a szimbólumok a település – évszázadok óta meglévő – termőföldhöz való kötődését bizonyítják. A megélhetés alapját ezen a vidéken mindig is a földművelés jelentette és jelenti ma is.

Fekvése

A Kis-Körös bal partján, a Bihari-sík északkeleti peremén[3] fekszik, a román határhoz közel.

A szomszédos települések: északkelet felől Nagykereki, dél felől Biharkeresztes és Ártánd, északnyugat felől pedig Bojt.

Bedő története

A közelben húzódik a szarmaták 1260 kilométer hosszú sáncának, a Csörsz árkának egyik szakasza. A település Bojt-Biharkeresztes felőli részén még 1870 táján is láthatóak voltak egy bizánci rítusú bazilita kolostor romjai.

Az Árpád-kori település a kun Borsa nemzetség birtoka volt. Fennmaradt okiratban az 1552. évi Bihar vármegyei összeírásban szerepel először, amikor hét portából állt, s földesura a nagyváradi prépost volt. 1566 után egy időre a kincstár háza volt, bizonyítékául annak, hogy a lakosság az elsők között tért át a református hitre. Buda visszafoglalása után, 1686-ban a kelet felé menekülő református papot, Pathi Miklóst családjával együtt rabszíjra fűzve elhurcolták. Rövid idő múltán a helységben görögkeleti vallású románok telepedtek le, s velük együtt néhány család az eredeti magyar lakosok közül is visszatért a településre. 1732-ben a vármegyei összeírás szerint Bedő ismét a nagyváradi préposté volt. 1779-ben az egész lakosság áttért a görögkatolikus hitre, egyházat alapított, melynek anyakönyveit 1781 óta vezeti. Ma is álló templomát 1845 és 1852 között építtette az egyház.

Komornyik János jegyző 1864-ben a következőket jegyezte fel: „Bedő község tartozik Bihar Vármegye Sárréti járáshoz, szolgabírói szakasz Mezőkeresztes. Nevezett községnek két neve van most, Bedő és Oláhul (Bedeu) mi országszerte ismeretős. A községet a Török pusztitások után mingyárt említetik.”

1930-ban a község lakossága 660 fő volt, közülük 132 magyar és 537 román, felekezeti szempontból pedig 27 római katolikus, 530 görögkatolikus, 55 református, 41 görögkeleti és 7 izraelita.

Nevezetességei

• Görögkatolikus temploma 1845 és 1852 között épült.
• A településtől nyugatra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz árka vagy más néven Ördögárok nyomvonala.

Az eredeti kép forrása: https://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzati-cimerek (az oldal megszűnt)
Szöveg forrása: Wikipedia