Martell Károly magyar királyi trónigénylő címere

Martell Károly – magyar trónigénylő és címzetes király

(1271. szeptember 8., Nápoly – 1295. augusztus 12., Nápoly) a nápolyi Anjou-ház hercege, Szicília címzetes királya és Magyarország címzetes királya volt. Édesanyja Magyarországi Mária, V. István magyar király lánya, apja pedig II. Károly nápolyi király. Anyai ágon az Árpád-ház leszármazottjaként jogot formált a magyar trónra, és életében többször felmerült a magyarországi hatalom megszerzésének lehetősége.

Trónigénye Magyarországon

IV. (Kun) László magyar király fiúörökös nélkül halt meg 1290-ben. Ekkor merült fel Martell Károly trónigénye, amelyet a pápaság és a nápolyi udvar is támogatott. A magyar főurak azonban megosztottak voltak, és többségük végül III. András megválasztását támogatta. Bár Martell Károly címzetes királyként szerepelt a diplomáciában, tényleges hatalmat Magyarországon soha nem gyakorolt.

Politikai szerepe és öröksége

Károly 1294-ben apja, II. Károly javára lemondott a szicíliai királyi címről, és inkább a magyar trón megszerzésére összpontosított. Röviddel ezután, 1295-ben váratlanul elhunyt, mindössze 24 évesen.
Örökségét fia, Károly Róbert vitte tovább, aki 1308-ban valóban magyar király lett, és az Anjouk dinasztiáját ültette a magyar trónra. Így Martell Károly személye fontos átmenet a kihaló Árpád-ház és a magyar Anjouk uralma között.

Jelentősége

Bár maga soha nem uralkodott ténylegesen Magyarországon, Martell Károly trónigénye meghatározó szerepet játszott a 13. század végi magyar politikában. Az ő dinasztikus öröksége révén vált lehetővé, hogy fia, Károly Róbert megszilárdítsa az Anjou-ház hatalmát a középkori Magyar Királyságban.