Sirokai család címere

Címerleírás

A pajzs kora reneszánsz metszésű. Benne ötágú nyílt koronából leeresztett szárnyakkal emelkedő, jobbra tekintő sas félteste növekszik.

A címer az Aba-nemzetség címerének megismeréséhez is fontos támpontot nyújt. Megerősíti Csoma József megállapítását, mely szerint a nemzetség címere vörös mezőben fekete sas, sisakdísze pedig a pajzsalak növekvően. Csoma szerint a sas csőrében zöld koszorút is tartott, amely azonban az ismertetett címerben hiányzik. Nem állapítható meg bizonyossággal, hogy e koszorút az adományban részesült családok hagyták-e el, vagy pedig Csoma megállapítása téves, és a koszorú az Aba-nemzetség ősi címerében sem fordult elő.
(Forrás: Fejérpataky László – Áldásy Antal: Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, 1901–1926)

A Sirokai család

A Sirokai család Sáros vármegye kihalt, ősi nemesi családja volt, amely az Aba nemből származott. Eredetét Petencsi Péter gróftól vagy ispántól, Szaláncz vár urától eredeztetik, közös ősökkel a gagyi Báthory, Frichy, Bertóthy és Hedry családokkal.
(Forrás: Wagner Mss. Gen. tab. I.)

1330-ban a törzs fia, II. Péter Szalánczról írta nevét. Fiai: Miklós, György, László és Mihály, testvéreik János és Péter, valamint Lőrinc fia Comes László, ennek fia Demeter, továbbá András fia Lukács. Ők Szalánczi Vilmos (Vilermus) mesterrel, Szepes és Sáros főispánjával együtt az ősi Szalánczi várat és a hozzá tartozó birtokokat (Szaláncz, Romántelke, Olasz-ispántelke, Ocsvár helységek és Ruthke puszta, Abaúj vármegyében) elcserélték az egri káptalan előtt I. Károly király beleegyezésével a Sáros megyei Bertóth, Hedricsfalva, Frics (Frichi) és Siroka helységekért. Már II. Pétert is 1344-ben „sirokai Péter”-ként említik. A testvérek birtokaik neve után külön családokat alapítottak.
(Forrás: Wagner, Dipl. Sáros, p. 331; Fejér Cod. dipl. IX/I, p. 244.)

Sirokai György fia, Pál, valamint Pál fia Péter („Tornyos”) pártoskodás miatt száműzetést szenvedett, de 1393-ban Zsigmond király – Vitéz János atyjafiai közbenjárására – kegyelmébe fogadta, és javaikat visszaadta.
(Forrás: Wagner, Dipl. Sáros, p. 349.)

László fiának, Péternek fia, László neápoli püspök, az egri püspök segédpüspöke volt. 1487. január 24-én hunyt el, amint a syroki egyház vörös márványba vésett sírfelirata tanúsítja. A feliratban „de Syroka” néven szerepel, azonban nem bizonyos, hogy a síremlék a Heves megyei Sirokban vagy a Sáros megyei Sirokában volt, így nem zárható ki, hogy egy másik, Sirokról nevezett család tagjáról van szó.
(Forrás: Pray, Hierarchia, l. p. 213.)

A Sirokai család a 15. század folyamán kihalt.
(Forrás: Nagy Iván: Magyarország családai)

Szövegforrás: ChatGPT